Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-30 / 36. szám

569 ke, de azért erősek s gyors és biztos járásuak.—

Illy csizmákban és illy ponylcon a legnagyobb iszapba is bátran mehetni. Mert itt nem arról van szó, hogy zsákmányán függő sebes falka ezer fordulatát kövessük ; Oroszországban a lovas vadászatot alig ismerik. Pedig a vidék nem hegyes, lejtős ; az erdők nem sürüek ; a szintolh sebes iramú mint szívós lovak kitűnőek volnának e czélra s az angol kopók hamar meghonosúlnának : csakhogy telente a vastag és kemény hórétegen ló és kutya hamar kiállana, nem is említve a szimat tökéletes hiányát; legfölebb farkast lehetne zaklatni , de itt ismét a vágástalan és szabálytalan erdőségekben, mellyek mértföldekre terjednek ki, ép úgy eltévedhetne a falkától elmaradó vadász, mint a braziliai őserdőkben. Egyszerű hajtóvadászat volt tehát az , mellyre készülénk. A találkozó egy közeli falu volt, hova kora reggel megérkezénk. Meg voltam lepve, midőn e falunak két hosszú házsorból álló egyetlen útszáján mintegy egész hadsereget láttam felállítva. Vagy háromszáz paraszt állott háromszorosan s barmincz-negyvenböl álló csapatokra osztva. — Az első sorban többnyire magas termetű katonák voltak , mögöttük minden korú férfiak, suhanezok és öregek. Látván jöttünket, mindnyájan levették süvegüket s tiszteletteljes mozdulatlanságban maradtak. Kérdésemre , mit jelentsen e tisztelkedő sereg, azt felelték , hogy ezek hajtőink. Franczia- és Németországban már sok, ha tizenöt-húsz bajtót alkalmaznak ; de Oroszországban óriási mérvű minden s így hajtó is búszannyi kell mint másutt. Egy rúbelért fejenként az egész férfinépesség örömmel tódúl ki s hozzá még a környéken fekvő katonaság is csatlakozik, mellynek e keresetmód meg van engedve. Ha aztán e csapat megindúl az erdő felé, az ember azt hihetné, bogy katonai expeditióra megy ; az övükben fejszét és vállukon botot vivő hajtók hosszú sora képezi a gyalogságot ; a széleken nyargaló vadászok a lovasság vagy ha úgy tetszik a könnyű tüzérség. Az erdő az idegen szemeinek egészen sajátszerű látványt nyújt s nem hasonlít ahoz , mellyet mi ismerünk. Merőben a természetre hagyatva, kímélés, gond, rendes vágás nélkül, se nem sürü, se nem lombos és fenséges , mint nálunk. Összevissza vágják ; hol épületfának, bol fűteni valónak. Ezenkívül csekély a változatosság ; Finnlandban csak kétféle fa van , kis görbe fenyő (a roppant szálas fenyők más tartományokban tenyésznek) és nyír, melly viszont nagyobbra nő, mint délvidéken; vannak tölgy- és szil nagyságúak is. A hely szinére érve, a vadászat rendben és gyorsan szerveződik. A lövészek és a hajtók elválnak egymástól s a meghajtandó kör két szélére mennek ; és míg a hajtók egyenes sorban, kis távolságra egymástól állanak fel, addig a vadászok félkört képeznek a tegez iveként, mellynek húrja a hajtók vonala. — E vonal két szélét magas póznákra tűzött két zászló jelöli ; más előre vitt zászlók pedig a hajtókat vezérlik. Adott jelre egyszerre iszonyú lármától viszbangzik a csendes erdő; vad hurrah ordítás, sikoltás, mély férfihang, ének, ugatás, nyávogás , kuruttyolás, bőgés, mekegés, síp, trombita-dobszó és kerep vegyül össze képtelen hangzavarrá. Valóságos pokoli hangverseny ez s jaj ama szerencsétlen hátának, ki tüdejét vagy lábait kíméli , mert a knut rögtön rajta terem. A zaj dühe minden puskalövésre megujúl s egy-