Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-30 / 36. szám

568 Az oláh azonban végtelen ügyességgel az övében lévő kést kivonva, a medvé­hez döfött ; a szúrás talált és a medve élettelenül rogyott össze. Mint később megte­kintettük , a szúrás épen a szív hártyáját metszé keresztül. Es ezzel bevégeztük szerencsés és érdekes vadászatunkat. Az öszszes eredmény : 2 medve , 8 vaddisznó, 16 őz s számtalan nyúl és róka volt. Oroszországi vadászatok. Minél többet utaztam Európában, annál inkább meggyőződtem, hogy daczára a közvéleménynek — a nyarat déli s a telet északi vidéken legjobb tölteni. Ertem az egészséges egyéneket. Mit is csináljon az ember január havában Olasz vagy Spa­nyolországban ? Tűrje a hideget, melly ellen semmi védekezési előkészület sincs s az év e szakában a déli égalj természeti szépségeit és élvezeteit nélkülözze? Más részt mihez fogjon az ember júliusban orosz földön? Tespedni a gyorsan jött és gyor­san múló, de tikkasztó hőség befolyása alatt, anélkül hogy az északi természet által nyújtható örömökben részesülne. De fordítsuk meg a viszonyt. Nemde hogy nyaran­ta Nápolyban a tengeri szellőt, Sevillában a dél hő sugarai elöl gondosan elzárt hüs •patios­1, a folyam fördöit, adélutáni nyugalmas csendes siestát, az éj balzsamos lehelletét, a hüsitő italokat, a mosolygó tájat, a narancsfák sötét árnyát élvezzük? Nemde bogy telente a pétervári lakok mindannyi virágházak, hol mindig egyenlő a légmérséklet ; hol kilépve a kellemes fülésü szobából, élénk száraz hideget, tiszta eget, gyors szánt, vastag bóleppel fedett talajt, országutakká vált befagyott folyó­kat , csillámló zúzmara alatt görnyedő erdőket, mindenféle szőrmés állat csuhájába öltözött embereket, szóval minden lépten nyomon olly jeleneteket találunk, mellyek velünk az északot teljes valódiságában ismertetik? Ehez sorolható még a vadászat újdonsága és élvezete is, melly Oroszországban csak is télen gyakorolható. rr Osz végével érkeztem Sz. Pétervárra s ekkor , míg a nagy hideg és a nagy hó beállana, nyúl- és rókavadászatnál egyéb nem kínálkozott. Jobb hiányában ezt is elfogadtam.—L. herczegnelc huszonhatezer déciatin-böl álló birtokát és kastélyát egy társaság vette bérbe, mellyben a francziák csaknem egyenlő számúak voltak az oro­szokkal , ez utóbbiak a főváros előkelő köreihez tartozván, míg amazok a diploma­tia, kereskedelem és színház tagjai valának s mindnyájan testvériesen egyesülve, itt a társadalmi osztályok honában az egyenlőség gyakorlatát tüntették ki. Szívesen hívtak meg vendégül s én azonnal siettem résztvenni heti kirándulásaik egyikében. L. herczeg kastélya Finnlandban, Pétervártól huszonkét verstnyire fekszik, hova tizenketten érkeztünk az előre megrendelt s finom champagneival és vidám tár­salgással fűszerezett ebédre; aztán jött a whist- vagy préférence asztal, aztán az ágy és éji pihenés. Másnap, a hajnal első szürkületére ébreszt fel a vadász kürtje s az összehívó jelre csakhamar mindenki megjelen vadászjelmezben , fegyverrel vállán. Késő ősszel itt minden erdő úgyszólván víz alatt van, iszapos és mocsarakkal van át és átszelve. A vízhatlan hosszú orosz bagaria csizmákon kivül tehát a vadászok nagyobb része kis lovakra ül, mellyek nem sokkal nagyobbak mint egy jókora kecs-

Next

/
Thumbnails
Contents