Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-20 / 35. szám

556 részt a láztól felhevülve, más részt minden erélyemet összeszedve, annyi erőre mégis tudtam szert tenni, hogy társam segítségével odáig mehettem, hol lovaink ki voltak pányvázva. Itt nagy ügygyei hajjal a nyeregbe kapaszkodván, nagyon elgyengülten s majdnem eszméletlenül egy arab kíséretében sátrunk felé indultam, míg társam lóhalálban előre sietvén, szolgáját ezalatt Batnába küldte , hogy számomra kocsit keressen, orvost hozzon s a Bureau Arabe-nál a történtekről jelentést tegyen. E hatóság balesetemről értesülvén, azonnal két spahit küldött szolgálatomra s nem sokára utánuk nöm társaságában M. Bertrand is a kért kocsival me Utjokban ezek a Cseik-el-Umbark arab törzsnél is megfordúltak, mellynek főnöke, midőn nöm a történteket tudtára adta, lóra ült s egy arabbal két öszvért vezettetvén maga után, szintén hozzám sietett. Mikor a segély megérkezett d. u. 1 óra volt már s reggeli 7 óra óta a legborzasztóbb kínokat szenvedtem , mellyeket a kapitány úgy iparkodott enyhíteni, hogy sebjeimet szünet nélkül hideg vízzel öntözte s borogatta. — A hü társ még üngét és gatyáját is darabokra tépte, csak hogy legyen mivel a sebeket mosni s törülgetni, de szivességét és barátságát nem is fogom elfeledni soha. A legközelebbi arab törzsbeliek még a legcsekélyebb segélynyújtást is megtagadták ; sem ápolásom körül szolgálni, sem a veszélyes küzdelem színterén hátrahagyott holmimat elhozni nem akarták. — A cheik-el-umbarki törzsfőnök azonban a legjobbkor érkezett s a bajnak pillanat alatt véget vetett, úgy t. i., hogy botjával az engedetleneket emberül eldöngetvén, e műtéttel a legnagyobb szolgálatkészséget verte beléjök. Két öszvérrel most az oroszlyánért s fegyvereimért mentek, a harmadikra pedig számomra szalmából lágy nyerget készítvén, ráültettek s megindúltunk. Minden oldalon két-két arab tartott, míg a többiek, kik ezalatt utolértek, az oroszlyánnal hátúi követtek. Nemsokára a hegy lábjába érkeztünk, hol nőm a kocsival várakozván , sírva jött elém. Alig tudtam kínaimat leküzdeni, hogy aggodalmait legalább némileg csillapítsam. Esti 8 órakor végre Batnába érkeztünk; útközben a kényelmetlen kocsi, melly még minden bajhoz a járatlan út göröngyein irgalmatlanúl döczögött : valóságos kínszenvedés volt rám nézve. Daczára nőm ellenvetéseinek a kórházba mentem , hol Renard orvos, miután sebjeimet megvizsgálta volna, életbenmaradásomról lemondott s egy héten át elveszettnek tartott ; mindemellett itt vagyok s meglehetősen érzem magamat. Megmentésemet azonban csupán e kitűnő orvos buzgó gondviselésének, sokoldalú tapasztalatainak s nagy tudományának köszönöm. Még szerencsétlenségében is szerencsés az ember, ha ennyi ismeret mellett illy nemes szivet talál abban, kitől segítségét várja. A baleset után harminczad napra már első sétámat tettem a kórház udvarán s a harminczbatodik napon, ha bár nem is egészen helyreállítva, de lábadozó félben, hazafelé indúltam. gérkezett. —