Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-20 / 35. szám

551 cső szája mintegy lábnyira legyen a földtől, mind a két csövet gyorsan egymásután elsüti. E jeladásra, ha hallották , rögtön felelnek a tanyán s illy módon közeledhetnek egymáshoz. Az „outspan" nincs épen minden kényelem nélkül ; van kávégépe, theakatlana, bográcsa, vizeshordója és tüzelő fája. Az angol sátor alatt alszik, a boer a szekér bennsejével is beéri. Minden sportsman, tehetségéhez képesti számmal tart lovakat, némellyiknek nyolcz tíz is van, míg mások kettővel hárommal is kénytelenek megelégedni. A lovakat éjjelre a szekérhez kötik, hogy az oroszlyán, leopard, hiéna vagy a bushman mérgezett nyilai ellen biztosítsák. Az angolnak, ki a fogolyvadászatba és szarvascserkészetbe bele únt, újság: tanyatüz mellett heverni rőt kutyáktól környezve, boerekkel, kafirokkal vagy hottentottákkal kocczintani poharat, oroszlyán mozdulások vagy hiénakaczaj hangjánál aludni el s — talán leopard élei közt ébredni fel. Ez utóbbi azonban csak a bivouac rémképe, bár a fenevad gyakran kellemetlen közel furakodik s álnokul lappang ott, hol zsákmányt sejt. Utasoktól elvárjuk, hogy szállásukról és élelmükről is számot adjanak. Szerzőnk az élelmi czikkek közt különösen kiemeli a jávor húsát, melly kivált hizott állapotban rendkívül jó ízü, csak az a baj, hogy könnyen megcsömörlik tőle az ember. A jávor után jön a zsiraff, kivált a fiatal zsiraff húsa, mellyet némellyek a jávorénál is többre becsülnek, talán csak azért, mert ezen állat kissé ritka, csak a bennső részekben fordul elő s nagyon vad. A tanyán elmondott történetek egyikét egy kapitány beszéli, ki, ha valót szólt — s mi nem hazudtolhatjuk meg öt — vakmerőbb volt, mint eszélyes. — Csak úgy vaktában lovagolt ki a tanyahelyről s esetleg egy hím zsiraffra bukkanván, űzőbe vette. — A vadásztér valódi я frikai jellemű volt ; a roppant hőségben kiszáradt föld meghasadozva ; sakálok, vadkutyák és hangyászmedvék vaczkai s kőrakások a magas fűben ; erdős helyek, hol a lelógó ágak majdnem nyergéből rántják ki a lovast. A ló elfáradt az üldözésben; gazdája leszáll s kipányvázva a tikkadt állatot, füre bocsátja. Zivatar kerekedik s a zápor locsogása közben vándorunk nem messze oroszlyánmordulásforma hangot hall. Természetesen nem épen kecsegtető volt az eszme : oroszlyánnal találkoznia, most, illyen időben — talán máskor sem. Egy ideig várván , a kapitány végre kimozdúlt helyéből s lovát keresni ment. Ez nem tévedhetett messze, de még is utána kellett járni — sa mint egy sürü bokor mögé került, olly látványt pillantott meg, melly re minden hajszála égnek állt. „Nem messzebb mint húsz lépésnyire — beszéli — dermedten feküdt lovam, mellette és fölötte két hím és egy nőstyén oroszlyán lakmározott. — A hímek egyike csak alkalmilag juthatott falathoz , mert a nagyobbik tüstént fenyegetőleg mordúlt a közeledni akaróra. Mind a három olly mohón falta a zsákmányt, hogy egyikük sem pillantott meg, a mint földhöz büvölten meredtem a jelenetre. " „Első ösztönöm az volt, hogy löjjek a nagyobbik oroszlyánra , de pillanatnyi meggondolás után beláttam, hogy az esélyek ellenem vannak. Először is — hibázhattam volna ; aztán, ha az oroszlyánok egyikét megsehzem, ez, valamint másik két társa is, rögtön rajtam teremhet — Vagy ha egy összerogyna is, marad még kettő — és így lehetlen volt lövést merészlenem. — Hátra tekintettem tehát s kiszemelvén visszavonulásom útját, eleinte lassan és csendesen hátráltam s midőn már elfedeztek 35*