Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-20 / 35. szám

550 terébe, ba azt hallja, hogy erre még senki sem vállalkozott. — Yachtjával a Maelstromba merészkedik, csakhogy nevét quod erat demonstrandum gyanánt az első szirtbe véshesse. Az oxfordi vagy cambridgei deák csak úgy beszél a havasok világáról , mint mi a Gellért hegyről. Az elefánt nem újság az angolnak , vontcsövével agyát zúzza szét s aztán agyarait szedi ki ; a krokodil és alligator csak játékszer neki, annyiba veszi, mint a szántóvető ember az ekevassal kifordított földi gilisztát. Hol az a brit utazó, ki oroszlyántól, tigristől, jaguártól s egyéb fenevadtól félne ? ott van páratlan csöve és nyugodt idege s az egész csak egy tölténybe és kupacsba kerül. Ádámot a halak, madarak és minden állatok urává tette a Teremtő , de több ezer év múlt el, míg utódai ezen előnyt érvényre bírták emelni. Az emberek és a vadállatok közt több száz nemzedéken át folyt a háború ; de most már, ha az angol sportsman kimegy a rengetegbe, ennek lakóját rémület lepi el. A vad teremtmények félnek a tüztöl és a tüzelő fegyvertől. A polgárosúlt japáni , ki a kardot hatalmasan kezeli, nem tűrheti a revolver látását — sa fegyver, a minden világrészt bekalandozó angol kezében, úr lett a vadak fölött. Az utas és vadász elbeszéli aztán élményeit s alig múlik el egy egy hónap, hogy Mr Howdoyoucallhim vagy Captain Dundrearytől egy vastag kötet ne jelenne meg, Ceylon szigetén vagy a Jóreményfoknál vagy más illy szomszéd helyeken véghez vitt vadászatokról. — E könyveket mi téli estéken olvasgatva, kandallónk tüze mellett, meggyőződünk, hogy az egész dologban semmi rettentő sincs ; hiszen ezen urak csaknem olly könnyű szerrel mennek Melbourneba vagy a Neilgherry hegyek közé, mint mi — ha oda künn havat hord a szél, a casinóba vagy a lovardába sétálunk. Csupán azon töprenkedünk, mit csinálnak majd a szenvedélyes vadászok (és a könyvkereskedők) ha maholnap úgy kipusztúl az oroszlyán, mint a hajdankor sárkánya s a tigris olly mesés valami lesz, mint mai nap a Phönix madár. S valóban'mit csinálna e lapok szerkesztője is, kitől a szedő kéziratot, a nagy közönség (mondd 300 előfizető) folyó hó 20-ára egy egész nyomtatott ívet vár: mit csinálnánk, mondjuk, mi is, ha Captain A. W. Drayson nem szíveskedett volna déli Afrikába utazni s vadászélményeit egy termetes kötetben kiadni, mellyet könyvárusunk épen a tempo küldött fel ? Valóban, nem illenék háládatlanoknak lennünk a bajból kisegítő szerző iránt s azért legyőzve a gunyoros hangulatot, melly brit utasok csodás kalandjainak olvasásakor néha önkénytelen meglepi kedélyünket, az átfutott könyv tartalmát lehető komolyan ismertetendjük. A munka czíme : „ Tales at the Outspan" , elbeszélések a tanyalielyen. Az afrikai outspan a karaván pihenő helye , mellyet mindig szélmentes ponton s ha lehet víz mellett választanak. Ha valaki innen egy napra vadászni megy, ugyancsak jól kell megjegyeznie e helyet, különben estére nem találja meg a bivouacot. Az óvatos vadász tehát, nehogy az éjet a sivatagban töltse, hol nem csak vacsora nélkül maradna, hanem könnyen valamelly oroszlyánnak vagy párdueznak szolgálhatna vacsoráúl, bizonyos hegylánczot, dombsort, folyamot vagy erdőszélt vesz iránypontúi s a nap kelte és nyugta szerint is tájékozza magát. Ha azonban roszúl számított és se a tanyahelyet, se a keréknyomokat nem találja fel : az illy vadász keményen tölti meg lőporral párcsövü fegyverét s ezt függőlegesen tartva lefelé, úgy hogy a