Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-10 / 34. szám

537 Megérkezvén, azonnal oroszlyán csapák keresésére indultunk, raellyeket bogy lelnünk kell, meg voltunk győződve ; de csalódtunk , mert csak vaddisznók csapáit láttuk s itt-ott a túrásokat, mellyeket nagyobbára tisztásokon hagytak bátra Időtöltésből most ezekre vadásztunk s el is ejtettünk többet ; de minthogy e vadászat feladatomat nem érinti, elég lesz róla ennyit említenem. Négy nappal később a Tabint nevü helységben jártunk, mellynek északi lejtőjén már oroszlyán csapákra bukkantunk; de itt is három napi barangolás szintén hasztalan levén, ismét csak a vaddisznókon töltöttük boszúnkat, míg végre február 19-dikén Nicolin barátom odahagyott s Batnába tért vissza. Másnap reggel, midőn arabjaimmal kimentem, hogy az elejtett vaddisznókat felszedjük, az egyiken azt vettem észre, hogy ki van kezdve , mire csapák után szemlélődve , párduczéit fedeztem fel, de a fehér szőrszálak is, mellyek az ágakra akadtak, szintén csak párduczéi lehettek s így jónak véltem az arabokat rögtön haza küldeni. Dél felé az idő nagyon hideg lett, fagyott bó födte a földet és sokat szenvedtem a csípős északi széltől, melly a hópelyheket erősen verdeste arczomba. Végre egy nagy czédrusfa alá húzódván , menhelyet készítettem magamnak s a fa alsó ágait letördelvén , ezekből mintegy mellvédet raktam. — Négy óra tájban váram kész volt s most még csak vaddisznaimat zsigerelvén ki, beleiket Összehordtam, mihez még a kikezdett vadkan lapoczkáját is leszelvén, az egészet csalétek gyanánt megerősítettem. Este felé az idő kitisztúlt s a hold, melly töltében volt, körültem gyönyörű világot terjesztett. Nyolcz órakor a párducz csakugyan megjelent s keresett zsákmányát régi helyén nem lelvén, úgy látszott mintha nem tudná hányadán van. Azután szemközt velem alig tizenöt lépésnyi távolban egy sziklára telepedett. Pár perczig a hópelyhek , mellyeket előttem a koronként emelkedő szellő hordott, gátoltak a lövésben s így várnom kellett. A párducz még mindig mozdulatlanúl állt s csak körvonalai látszottak tisztán a körüle elterülő havon. Végre azonban a szélcsend egy pillanatát felhasználva, ráemeltem a fegyvert s szügye közepére czélozva, lőttem. A lövésre párduczom a szikláról azonnal lehengeredett s néhány pillanatnyi vonaglás után dermedten nyújtózott szét. Golyóm szügyén hatolt be s egész testén keresztül fúródván , háta gerinczén jött ki. Lövésem nem csak biztos, de szép is volt s olly an , melly még a legtermetesebb oroszlyánnak is elég lett volna. Ezután, minthogy tagjaim annyira meg voltak már merevedve, bogy e hideg időt alig állhattam volna ki még tovább, s reményem sem levén valamelly új vendéglátogatásához , vissza siettem a duarba. A Tabint hegység a legzordonabb hely Batna egész vidékén. Másnap reggel az arabok — kik mindig hü társaim, mikor a fenevad már agyon van lőve — kimentek s hazahozták a párduczot. E vadászatnak azonban dúsan megadtam az árát, mert a hideg tagjaimat anynyira megmeresztette, s a bó , melly huszonnégy centimétrenyi magasságig hullott,