Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-10 / 34. szám

538 ruhámat annyira átjárta, hogy ennek folytán súlyos betegségbe esvén, csak egy hoszszú hónapig tartó szenvedés után ragadhattam ismét kezembe fegyvert. XV. A sok fáradság, nélkülözés s végre a betegség is , mit a múlt télen szenvedtem , annyira megviselték egészségemet, hogy vadászataimat majdnem hat hónapra fel kellett függesztenem, melly szünidőmnek egy részét Francziaországban töltöttem, hol a szülőföld megszokott éghajlata erőmet csakhamar ismét helyreállítá. Afrikába visszatérvén, alig győztem a perczet várni, mellyben majd új hadjáratot kezdhetek régi ellenségeim ellen, melly czélból a 8-dik vadászezrednek egy kapitányával szövetkeztem, ki Batnában volt állomáson s már rég óhajtott valamelyik vadászatomban részt venni. A Bu-Arif környékén kóborló nomád arabok ép ekkorában tudósítottak , hogy ott több oroszlyán ütötte fel tanyáját, mellyek minden nap vagyis inkább minden éjen rendesen megtámadják s megtizedelik a nyájakat, a miért September 26-dikán társammal a kapitánynyal megindúlván , erre vettük útunkat. Az első éjet Tess-Aissban töltöttük , hol egy spanyoltól csaléteknek való öszvért vettünk. Másnap reggel a Bu-Arif hegység északi lejtőjén folytattuk útunkat s a fureri csúcsig érkeztünk, melly e hegység legmagasabb pontját képezi. Itt lovainkat és sátrunkat a kapitány szolgájának felügyelete alatt visszahagyván, most már csapákat keresni indúltunk. Tanyánkat egy arab tanya közelében ütöttük volt fel, mellynek lakói naponkint juhaik s kecskéik legszebb példányaival szokták megadni árát ama rendkívüli szerencsének, hogy az oroszlyánok tőszomszédságában lakhattak. Ez arabtanya ép az El-Mader felől erre vezető út mellett foglalt helyet, melly pontnak ránk nézve később igen nagy fontossága volt. Sátrunktól mintegy ötszáz lépésnyire leshelyet hevenyésztünk egy kis dombon, mellyröl az egész vidéket tisztán átláthattam s midőn ezen előkészületek be voltak fejezve, azonnal a csaléteknek is kiszemeltem helyét, .a mint pedig az est beállott, leshelyünket mindketten elfoglaltuk. Az első éjen várakozásunk eredménytelen maradt s miután az élesen sipoló sirocco eléggé megkínzott volna, reggel sátrunkba tértünk vissza, mellyet aztán az egész nap oda sem hagytunk többé. 28-dikán jókor reggel ismét kimentem s újból gondosan megvizsgáltam az útakat ösvényeket és rengetegekel, melly eket már első ízben bejártunk volt s mikor már épen eredmény nélkül akartam sátrunkfelé visszafordulni, akkor bukkantam esapákra, mellyek oda mutattak, hogy itt nöstyén oroszlyán ment az úton keresztül. Egyéb állatok csapái is voltak itt, minthogy az arabok erre szokták nyájaikat a legelőkre hajtani ; de az oroszlyánéi a sokféle közül tisztán kiváltak s még egészen frisek voltak. E fölfedezés elszunnyadt reményeimet felélesztette, mert a ősapákat követve azt is tapasztaltam, hogy az oroszlyán ép úgy jövet, mint menet leshelyem mellett haladott el s így illyent sem kellett újat készítenem. Ezután visszamentünk sátrunk-