Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-30 / 33. szám

523 minek hitelesítésére több szemtanút tudnék felidézni, a többi között Schmidt Márton erdőszgyakornokot, ki még egy más alkalommal is volt tanúja ugyan illy esetemnek más helyen ugyan, de ugyancsak siketfajd-jérczével, mellynek azonban 9 tojása volt. Kabina János segéderdősz. A g u t i vadászat. „Menjüuk uram, — keltegeté a szerecsen szolga kreol urát — menjünk , különben megelőznek azok, a kiket nekünk kellene felkeltenünk s vadászatra vezetо ' nünk." „Igazad van szolgám — felelt ez talpra kelve — jókor kell indulnunk, mert balgaság volna azt csak hinni is, hogy a mi franczia társainkkal a guyanai nap izzó déli sugarai alatt valamire mehetnénk. Gombold be hamar szárharisnyáimat, szorítsd meg övemet, ide a lőporos tülköt keresd elő gyorsan a srétes zacskót. ..." — S mikor aztán minden be volt gombolva, meg volt szorítva és elő volt keresve : akkor felverte hajnali álmukból vadásztársait. Aztán legelőbb is pórázra füzette azon ebeket, mellyek különösen aguti vadászatra voltak idomítva ; Sportot pedig és Junont összelánczoltatta, hogy otthon maradjanak , mire a szegény ebek látván a vadász készületeket, hánykolódni, nyafogni, vonítani kezdtek. „De hát miért nem szabad ép e kettőnek velünk jőnie, mikor pedig olly nagy kedvük volna szegényeknek?" kérdé az egyik vadász. „Ezeket — felelt a kreól — Angliából hozattam ; mind a kettő a legnemesebb fajú skót véreb. Csupán szarvasokra szoktam őket használni s attól tartok, hogy elromlanának, ha aguti után küldeném. Ismeri ön ezt a spanyol közmondást : „Abuen galgo echar le liebre y 110 conejo" : A jó ebnek a mezei, nem a házi nyúlat kell mutatni. S ép az agutira, habár ezt amerikai nyúlnak nevezik is, úgy szokás vadászni, mint a házi nyúlra. Aztán meg Junon minden perczben várandó s nem szeretném, ha kölykei elvesznének. " Vadászaink megindulás előtt még reggeliztek, mi a gyarmatokban a legnagyobb lelkiismeretességgel szokott történni ; azután az európaiak mindenikének kis vas lapátot s kést adtak kezébe. „Ugyan mire való legyen ez ? — kérdé az egyik — hát illy fegyverrel szokás itt vadászni ?" „Nem vadászeszközök — felelte a gyarmatos — de ne higyje ön, hogy az erdők itt is ollyanok, mint Európában, hogy az ember csinált útakon s lágy moha szőnyegen jár bennök. Nincs itt ösvény, a bozót olly sürü s annyi a gyökér és mindenféle kúszó növény az ember lába alatt, bogy a szó szoros értelmében csak karddal a kézben lehet itt keresztül rontani. A mi pedig a lapátkát illeti : azt az aguti vadásznak mindig övében kell hordoznia. Remélem nemsokára megtudja ön mire való e lapát s adja sz. Hubert, hogy ma minél többször vehesse hasznát."