Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-30 / 33. szám

524 Útközben az idegenek a gyarmatost felkérték, beszélne el nekik egyetmást a vadról, melly után indultak, mire ez a legnagyobb készséggel a következőket adta elő. Az aguti kicsiny termetű négylábú állat, melly csak itt tenyészik. Feje sokban hasonlít a patkányéhoz; fülei rövidek és gömbölyűk s farka, bár olly kicsiny hogy alig látható, szintén hasönló a patkányéhoz, annyiból t. i. hogy csupasz. Hátulsó lábain czombjain szőre nincs, termetre körülbelöl akkora mint egy nagy nyúl s néha 6—7 kilogrammot nyom. Első lábai, valamint az európai nyúléi, rövidebbek a hátúisóknál s így minél könnyebben fut hegynek, annál többet bukfenczezik völgynek. Szemei nagyok s távol esnek egymástól, minélfogva roszúl lát, annyira hogy a vadásznak gyakran lábai közé rohan. Mindenik állkapczájában kétkét metsző foga van, mint a nyúlnak s úgy is táplálkozik mint az." „A házi nyúlhoz leginkább életmódjában hasonlít : nagyobbára rejtekében tartózkodik s legfelebb éjnek idején jö elő a burgonyaföldeket felkeresni. Reggel azonban idejekorán visszatér s ismét meghúzza magát. — A megszokott vidéket nem örömest hagyja oda s csekély területen is ügyes keringések által néha órákig csalogatja a vadászt." „Ha az ebektől, mellyeket ravaszsága s könnyűsége gyakran megtéveszt, futással már nem szabadúlhat, akkor fatörzsekbe , mélyedésekbe, lyukakba menekül s gyakorta más fajbeli állatok barlangjaiba is, mellyekkel illy esetben barátságosan megfér. — Az útakon , hol leginkább járni szokott, kis ösvényeket csinál, mellyek neki aztán békeidőben közlekedési útakúl, ha pedig megtámadják , stratégiai vonalokúi szolgálnak." „Ha leül s első körmei közé gyökeret vagy más élelmet ragadva falatoz, akkor mozdulatai igen hasonlítanak az evetéihez." „A szőrme vagyis inkább a selyem, melly bőrét fedi, csillogó barna és sokkal sürübb farán, mint testének bármelly más részén. — Böre keményen a búshoz van nőve s búsa olly izü, mint a sertésé, valamint röfögése, mellyet akkor ballat, ha veszélyben van, szintén ezen állatéhoz hasonló." Első lábán négy, a hátulsón csak bárom karma van. Lábszárai véknyak s kissé rövidek ugyan, de azért mondhatlan könnyűséggel s olly gyorsan mozgatja, hogy bármelly üldözője elöl is könnyen szabadúlhatna, ha csapája s főleg igen erős szimatja el nem árúlná, melly utóbbira az ebek nagyon mennek s ha csak pillanatra is elvesztették, azonnal ismét feltalálják. A kutyák csaholása aguti-hajtásnál folytonosan szól, a miért is a guyanai gyarmatosok e vadászatot mondhatlanúl kedvelik. — Ep e körülmény azonban a valóságos sportsman előtt a vadászat e nemét türhetlenné teszi, mert ha a falka példáúl szarvast hajt, bizonyára akad egy olly szerencsétlen aguti, melly útjába jővén , valamennyit maga után csalja. Most aztán veszett fáradság volna az ebeket vissza szólítani, mert liá rá is vezetnök-a szarvas csapájára, rögtön ismét legkedveltebb vadjuknak az agutinak szimatja után mennének. Nem marad azután egyéb hátra , mint minél gyorsabban ez utóbbit üldözni, hogy még mielőtt a szarvas nagyon is tova futott volna, útját a vadásztáskába meglelje."