Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-10 / 4. szám

Hétfő, február 10. 4. sz. Hatodik évfolyam 1862. YADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. A pyrenei vaddisznók. Mióta Francziaország déli részében az erdőket olly kíméletlenül irtották, azóta ott a fővadra való vadászat majdnem tökéletesen s talán mindenkorra megszűnt ; bár a régi időkben, mikor Galliát még a rómaiak tartották megszállva, a pyrenei begyektől egész a Cevennes-ig terjedő rengeteg százados erdőkben a medvék, szarvasok, farkasok csakúgy hemzsegtek s ott, hol most Montpellier város fekszik, ama völgyet , mellynek neve most e város egyik részére ment át, már akkor is La Valfére (vallis ferarum) vagyis vadállatok völgyének nevezték. Egész a múlt századi forradalomig a pyrenei hegyek, de főkép a mostani Aude megye vidéke, nagyon el voltak lepve szálas erdőktől s bozótosoktól, valamint bükkösökben is bővelkedtek, hol azután a bükkmakkon számtalan vadisznó-konda táplálkozott s az emsék békében nevelhetvén fel malaczaikat, ezeknek száma annál inkább növekedett, mert akkor a parasztoknak és polgároknak csak földesuraik kíséretében , vagy csupán azok világos parancsára volt szabad vadászniok. 1745. körül a jelenleg már nem létező d'Alet-i püspöki megyében három ősi szellemű nemesember lakott, kik az udvari élettel keveset törődvén, az egész éven át váraikban tartózkodtak s csak egymással társalogtak , fentartván a legőszintébb köteléket, mellyel a szakadatlan barátság s egyformán heves vadászszenvedély őket összefűzte. Első volt köztük messire Hugues, du Clat báró, kinek elválhatlan társa Le Pareur de Gesse, sz. Hubert segítségével nem kevesebbet harminczhárom medvénél ejtett el éltében s akármikor szembeszállt a legvadabbikkal is olly örömest, mintha csak a falujabeli gyerkőczökkel menne birakozni. 4