Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-20 / 32. szám

505 tünk haladtak, midőn egymást sebesen követő két lövés dördült s két egymás mellett repülő túzok nagyot zuhanva esett le. Az egyiket berezeg R—n V., a másikat Schwartz Izidor lőtte, ki e vidéken a legszerencsésebb túzokvadász. Es így e uapon bárom gyönyörű kakas esett. De hiszen én — a reznek-túzokról akartam írni. Az elörebocsátottakból látható, hogy túzokra sokat vadászunk, különben nem lőhetnénk olly sokat, különben nem viselnék Páris legelegánsabb hölgyei a p. sárosdi túzoktollakat kalapjaikon. Vadászélményeim között azonban még eddig nem fordúlt elő az, hogy reznektúzokot lőhettem volna, söt vadász barátaimtól se hallottam, hogy közülök valaki illy szárnyassal találkozott légyen, míg e napokban egészen véletlenül hozott nyomába a jó szerencse s kedvezése a sikert is kezünkre adta. November 5-ke komor őszi nap volt, mintha megvirradni sem akarna ; a köd úgy szakadt, hogy ha jobban megáztatta volna a repeze- és búzaföldeket, még esőnek is czimezném e ködszakadást, melly azonban a föld felszínét nyirkossá, agarászatunkat pedig sikertelenné tevé. Kedvetlenül már épen hazatérőben voltunk , midőn a kukoriczatarlóról három ismeretlen madár repült fel. Figyelmeztetém erre a mellettem lovagló Schwartz ügyvédet, ki viszont értesített, bogy a kukoriczatarló túlsó végén ép illy madarat látott, de csak egyet. Azonnal elhatároztuk, bogy a nem sikerült agarászatért azzal szerzendünk magunknak kárpótlást, hogy délután azon ismeretlen madarakból egyet kettőt megejtünk, mi nekünk egyelőre annál könnyebbnek tünt fel, mert e madarak közvetlen a lovak lábai elöl keltek. De a mint délután a hely színére kiértünk, azt tapasztalók, hogy madaraink nem olly szelídek mint reggel voltak s hogy a gyalog embert épen nem várják be. Más tervet készítettünk tehát. Kocsira ültünk s a kukoriczatarlók közt szekereken nyomoztuk kiszemelt áldozatainkat. Képzelhető azonban a kényelmes szekerezés élvezete, melly a mennyek országának tövises és rögös útját is eszünkbe jutattá. E rázós pályán egy ideig haladtunk már, midőn egy túzok repült fel s a legközelebbi dombra leszállt. En a szekérről tüstént leugorván , hajtónak vállalkoztam s a kocsit Schwartz barátommal ellenkező irányba küldém olly czélból, hogy én a túzokat meglopva vagy meglöjjem , vagy felzavarva vadásztársamnak hajtsam, ki a kocsitól mintegy 200 lépésnyire a földön feküdt. A mint már vagy 90 lépésnyire a túzokhoz lopóztam — észrevett és felrepült. En azt tartám, nem löni is hiba ; de aztán meg bíztam is Beness-féle kitünö pesti lőfegyveremben : lőttem tehát s a talált madár magasra repült fel, talán hogy annál nagyobbat essék , mert alig repült 500 lépésnyire összekapta szárnyait s élettelen esett a völgy tarlószélére. A mint e túzokom után mennék, előttem 200 lépésnyire bárom más darab repült fel, mellyek egy kanyarulat után a még földön fekvő Schwartz felé húzódtak s míg magamban jó szerencsét kívánnék nekik, az egyik sajátságos helyzetben a földre zuhant — s csak ezután haliám a fegyver dördülését. Nagy örömmel és megelégedéssel közeledtünk egymáshoz, mert olly állatot lőttünk ma mindketten, minőt eddig