Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-20 / 32. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Csütörtök, november 20. 32. sz. Hatodik évfolyam 1862. A pesti kopóvadászatok. November 11. — A k. megyeri közidomitó intézet udvarán kitűzött találkozóra a két falkanagyon kivül b. Wenckheim Béla, gr. Széchenyi Gyula, gr. Szápáry Gyula és Géza, gr. Károlyi Gyula és Viktor, gr. Batthyány Géza, gr. Festetics Pál és Andor, gr. Pálffy Pál és Semsey Lajos jelentek meg a részvényesek közül s a társasághoz egy bécsi festész csatlakozott, ki vadászképhez keresve tárgyat, a vadászatban résztvenni ohajtott — s azon állítására , hogy lovagolni tud, vadásztársaink egyike lovat adatott alája. Kívüle még gr. Stockau és gr. Wolkenstein tiszt urak is kijöttek, de már csak az első futam bevégeztével értek ki. A tizennégy lovasból álló mezőny alig indúlt ki a közidomártól, midőn távolabbról egy nyúl ugrott ; de minthogy Dunakeszi felé szándékoztunk menni, a falkár nem vezette nyomára a kutyákat. Alig tünt el ez, a kutyák között egy második nyúl ugrott s egy közellévő patakon átkelve, afóthi rókavadászatok idejéből jól ismert két posványos partú vizes árkon s a megyeri kis erdőn keresztül, a vasútnak tartott, hol kis szünet állott be ; de nem sokára fordúlva , ismét az erdőben keresé menhelyét s meg is találta, mert kópéink elveszték a szimatot. E mindössze mintegy 20 perczig tartott futam, akadályai miatt mindenesetre a legérdekesebbek egyike volt ; az első patakot ugratni nem lehetvén, az egész mezőny átgázolt rajta; ekkor jöttek a posványos árkok, mellyek ló és lovas szívét megpróbálják. — Itt a társaság kétfelé oszlott ; egy része sebesvágtatva került a hidaknak, az elszántabbak pedig a bátor Robert falkár példájára neki mentek a posványos árkoknak , hol alig egykettö kivételével, kiknek a szerencse kedvezett , mindnyájan lovastól együtt felbuktak, úgy hogy az első szünetnél a falkáron és ostorászon kivül csak három lovas volt jelen. 32