Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-10 / 1. szám

2 A mint a nap mind jobban átmelegiti a földet , az erdőt dús lombozattal, a mezőt virágokkal és a mocsárt szép zöld kákával borítja el : kezdődnek igazában a vízi vadászat gyönyörnapjai. Lehetetlen, hogy a vadász , ki vizivadban gazdag vidéken néha esti lesre járt, ne emlékezzék arra édesen vissza. Midőn a nap lemenőben van, sietve keresi elő vadászkészletét s hü vizslája kíséretében siet a tóhoz. Mire oda ért, a nap is épen búcsút vesz, már csak a múlt évi magasan felnyúló száraz buzogány csúcsaira hinti aranyporát; a seregélyek egyre érkeznek számtalan apróbb nagyobb csapatokban s zajongva lepik el a nádast. Az örvölyök, e nemtelen mocsári zsiványok is le-leszállnak a nád közé, éji szállást keresve ; néha egy lappancs suhan el mint sötét árny a tó felett, üldözve az éji lepéket. Ekkor kezd dobogni a vadász szive, az alkony olly szép, a lég olly tiszta s feszült csöndes várakozásában a kora tavaszi estéken még az annyira alkalmatlan szúnyogok sem háborgatják. Már nem soká kell várakoznia ; a szárcsák kíváncsian bújnak elő a sás közül s csöndesen úszkálnak a sötétülő víztükrön; atávolból hallani már a vadludak gágogását, egy csapat kacsa sebesen villan el a tó felett : a vadász megjelentüket csak szárnyaik suhogásából vevé észre s mire felpillant, már tova tűntek; se baj, egyet keringenek csak, ismét visszatérnek s im már ott is vannak, lecsaptak a tó közepére. A vadász szive hangosakban ver. A kacsák veszélyt nem sejtve egykét perczig sebesen ide oda úszkálnak, kergetödzve, alábukva, ismét felmerülve s a vizet maguk körül felfecskendve; pár gácsér egyenesen fölemelkedik, szárnyaival hadonázva lerázza a vizet magáról s teljes biztonságban vélve magát, hatalmas hangon hallatja kedélyes hap, hap, hap kiáltását. A jérczék is összébb húzódnak; 10—20 —30-ból álló csoportba; a távolban fütyölés, krekegés , vákogás hallható, bizonyos jelül, hogy új vegyes csoport kacsa vonúl a tó felé; most már nincs veszteni való idő .... a fegyver durran s a megrémült kacsahad ijedten rebben föl, néhány szerelmes gácsér, meglepetéséből csak pár perez múlva ocsúdva, később kel szárnyra s alkalmat ad kényelmes második vagy harmadik lövésre... a csatatér telve halottakkal és sebesültekkel ; egy szárnyalt kacsa nyugtalanúl úszkál a vergődők között, mintegy telnem foghatva, mi történt vele ; a hü eb lázasan remeg s kérdőleg tekint gazdájára, de ez elég ovatos leküzdeni hevélyét és csendre inti vizsláját, mert ím a fölriasztott csapat ismét a tó felé repül ; de ez egyszer csalódott, a kacsák jobbnak látják más helyen ütni fel éji tanyájukat ; hanem a csend helyre állván, a szárcsák ujolag kezdenek előbújni a sás közül s egy csapat nyílfarkú és fütyölő kacsa (a. acuta és penelope) csap le a víztükörre ; a füzeken elkezdenek krákogni a bakcsók, a bölönbika is már hallatja egyszer egyszer még gyönge hangját ; a magasból halljuk a vonúló lilék (Charadrius) víz- és partiramok fütyölését. — így foly ez szakadatlanúl, míg nem az esthomályban lehetlenné válván a lövés, a vadász zsákmánnyal terhelten tér haza s még útjában is folyton kisérik az előtte olly kedves hangok, múlt vadászélményeinek feledhetlen képeit idézve emlékezetébe. A reggeli vizi vadászat még élvezetdusabb , különösen a valódi vadásznak, kit nem csak a használható vad, de általán az élő természet érdekel. A hajnal őt már vadászterén leli s boldog gyönyörérzet szállja meg, tova űzve kebléből minden kese-