Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-10-20 / 29. szám
459 be adott vadásztér a körülbelül 36,000 holdnyi*) Glen Dye volt, melly ért a néhai lord Panmure 150 font évi bért fizetett. E gentleman különben roppant terjedelmű mooroknak volt birtokosa, de vendégszerető házát olly sok vendég látogatta, hogy ezek kedvéért a saját 300,000 holdjához még a határos Glen Dyet is bérbe vette. — Ezután nem sokára Barclay Inverneshireben bérelt ki 60,000 holdat 50 fontért, mi köztudomás szerint máig is a legjobb grousevadásztér Skótlionban. Mr Barclay bérlő utódja Bedford herczeg volt, ki azonban 200 fontot— s a szerződés megújításával 300 fontot fizetett. A berezeg után én következtem s öt éven át évenkint 400 fontot fizettem ; most pedig 1000 fontot tesz az évi bérösszeg." „E béremelkedés oka könnyen fejthető meg. Az első bérbeadások idejében se gőzhajók se vasutak nem léteztek, az utazás lassú és költséges volt s a Highlands-t aránylag kevesen ismerték. Sir Walter Scott a liighlandi tájakat és sportot ragyogó tollal festve, első keltette fel a délvidékiek figyelmét és kiváncsiságát. Több utaskalandor látogatta meg a felvidéket s bár visszatéret nem győzték eléggé gyalázni az akkori borzalmas utakat és kocsmákat, de a mit az ottani vadászatokról s „boldog vadászterekről" beszéltek, az több mint elég volt angol sportsmenek szenvedélyének feltüzelésére. Az elsők tehát, kik ennek folytán highlandi vadásztéreket béreltek ki, valódi sportsmenek voltak, méltányos bért fizettek s szép sportjuk volt érte. Azonban nem sokára divattá vált moort bírni Skóthonban. Londoni dandyk seregestől tódúltak észak felé, négyen öten egy társaságba állottak össze s a moorok .birtoklásáért az öreg sportsmenekkel vetélkedtek. — A bér gyorsan növekedett, mert a bérlők számához képest a vadásztér kevés volt. Idő jártával harmadik fél is jelent meg a versenyzésre és árverésre, kik se dandyk se sportsmenek — hanem a kocsmárosoknak nagyon szívesen látott vendégeik voltak. Londoni kereskedők, lancasbirei gyapotgyárosok , birminghami és sheffieldi iparosok felfedezték, hogy a Highlandsban moort birni nagyon „correct" dolog ; a sporthoz semmit sem értettek, hanem ép azon hittel béreltek moort, mint a mellyel boraikat és festményeiket vásárolták, t. i. hogy minél magasabb bért követelnek a moorért, szükségesképen annál jobbnak kell lennie — annál szívesebben adták meg tehát érette. — Volt-e aztán sportjuk vagy nem, azzal nem törődtek ; néhány hétig friss hegyi léget szívtak, szép tájat s idegen embereket láttak; egészségük és étvág} uk kétségkívül jelentékeny lendületet vőn, megerősödve tértek vissza irodáikba s nem győztek eleget beszélni az ő skóthoni vadásztereikről. " „S mialatt sportsmenek, dandyk és gyapotlordok árvereztek a moorok birtokáért, a sport ugyanezen moorokban fokonként és szembetűnően csökkent olly okok behatása alatt, mellyek még most is tényezőkül állnak fenn, t. i. a grouse betegség és a felvidéki legelők növekedett becse miatt. Alig hiszem , hogy sok ember legyen ki olly gondosan jegyezte volna fel e kór haladását, mint én. Láttam kezdetét, időszakonkénti visszatértét és a sportra gyakorolt következményeit. Valamint a cholera 1817 előtt, úgy a grouse-kór 1822 előtt ismeretlen volt. — Ezen évben Panmure és Lauderdale lordokkal vadásztam együtt s rendkívül meg voltunk lepetve, midőn olly grouse-vázakra találtunk, mellyek alig bírtak tova vergődni. Megkérdeztük a leg*) Az angol hold , a с r e = 1126 Q öl.
