Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-10-10 / 28. szám

445 nyen át egy mélységig hagyja magát lmrczoltatni, hol a bak kimerülten össze rogy. Még egy két ugrás s mindkettő a mélységbe bukik. Itt a meredély párkányán, vértócsa közepében egy másodpercz múlva ismét küzdelem kezdődik. A vadász egyik kezével görcsösen egy fenyő SZÍVÓS ágába kapaszkodik, mialatt másik kezével az állat kampóit, mellynek nyakán térdelt, markolja meg. S ez így tart néhány perczig, mignem vadásztársa oda érkezvén, kenyérkése szúrásával a halálig küzdő állat életének véget vetett. A havasokon vándorlások alkalmával ritkán történik, hogy utazók bár távolról is zergét láthatnának. Van azonban egy pont, hol kora tavasszal csaknem naponkint s pedig igen közelről láthatni zergéket. Ezen hely a Sz. Galleni Churfirst havasi közt van Wallenstadon felül. Ezen hegyeket a Speer és Gonzen között a kormány „tilos hegyeknek" nyilvánította s szigorú büntetés tilalma alávette. Ki Wallenstadban éjjelez s Lösis, és Biils havasait megmássza, nagyszerű hegyi panoramán kivül zergéket is fog láthatni. Az ösvény kényelmes és nök is járhatnak rajta. A medvevadászat nem szenvedéllyé vált cselekvénye a vadász élvezetnek vagy pénzkeresetnek mint a zergevadászat, hanem legtöbb esetben a havasi lakosnak véletlenség által előidézett és önkénytelen bátorsági kísérlete, vagy szándékosan keresett veszélyes irtó harcza e rettenetes nyájrabló ellen. Mindkét esetben olly fáradságos és fenyegető e vadászat, mint amaz, csakhogy a veszély kevésbé a járhatlan tér, mint inkább az elejtendő vad természetetői függ. A medvék tulaj donképi hazája a havasokban a Wallis és Graubünden kantonok, mellyek, mint a leggyérebb népességű havasi tájak egyszersmind a legsűrűbb és legkiterjedtebb erdőségekkel s legkevésbé látogatott vadászkörökkel bírván, ezen ragadozó nagy vadnak háboritlan tartózkodására a legkedvezőbb alkalmat nyújtják. Egy év se múlik el a rhätiai és wallisi havasokban a nélkül, hogy majd itt majd ott le nem hatna a völgyekbe az ijesztő bír : hogy a medve ismét juhokat, vagy általában marhát tépett szét. De az átalános közbátorság elégtételéül, többnyire azon örvendetesen hangzó hír is elterjed, hogy a medve, néha a legkalandosabb körülmények között, elejtetett. A havasokban évenkínt elejtett medvék száma, ujabb időkben még mindig tizenkét egész húsz darabra tehető. Vannak azonban úgyszólván medve évek, mellyekben ezen vadállat rendkívüli számban mutatkozik s mellyeknek nagyobb részét szük határra szorított téren lövik, úgy szintén vannak más évek , mellyekben medvéről alig lehet hallani. A lött medvék összege sokkal magasabbra rúgna, ha a bérezek között több vadász és a kitűzött lödij nagyobb volna. A graubiindeni kormány csak 28 frankot fizet minden elejtett medvéért, mellynek bőrét a lövész magának megtarthatja. Erdészi, és vadászi becslések a medve bőségét a graji havasoktól egész a Steyer, és Karinthiai bérczekig körülbelől ötszáz darabra teszik, de ezen állítás annál határozatlanabb, mennél inkább be van bizonyítva, hogy a medve Európa keleti és nyugoti részei közt folytonosan vándorolván , csak ideiglenesen vonúl állandó tanyára. Münchhausen nemcsak a róna és hegyi vidékbeli vadászok collegája, hanem a havasi vadászok között is megtelepedett s innen ered, hogy sok legtúlzottabb medvevadászati adoma van forgásban. Ez azonban nem zárja ki, hogy olly való vadászaiandok is ne forduljanak elő, mellyek a legdrasticusabbak közé tartoznak.