Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-10-10 / 28. szám

444 hegyeknek s kísérőm csakhamar vállamat érintve intett, hogy vadat lát. — Két igen szép 10 ágas szarvas feküdt három tehénnel alattunk egy völgyliajlásban. Három óranegyed alatt megkerültük a hegyet, melly alatt hevertek s egyharmadfél láb mélységű vízmosásban 250 — 300 lépésnyire közeledtünk hozzájuk. Itt kényelmesen lefeküdtünk , bevárandók míg felkelnek s mint a vadász bizonyosággal hitte , felénk jóvendnek. Fél órai várakozás után csakugyan felkeltek s a tőlünk balra eső hegyoldalnak tartottak. Első lövésemmel hibáztam a nagyobbik szarvast; a második golyóval a második szarvast ügetés közben olly szerencsésen találtam, hogy pár lépés után összerogyott. Az egyszerű skót vadász nagyot ütött vállamra, mondván : „büszke vagyok önre! ez a hatodik egy hét alatt!" Az elhibázott szarvast, melly később egy nagyobb csapathoz csatlakozott, két órai igen fáradságos cserkészet után még egyszer szerencsén megközelítettük annyira, hogy három szarvas közül 50—70 lépésnyire választhattam volna , de a legszebbik, a mellyet reggel hibáztam, alattam egy gödörben feküdt úgy elrejtve, hogy semmikép sem tudtam meglátni. Ha ekkor a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" —közmondás szerint cselekszem s nem késem : egy szarvast még bizonyosan lőhettem volna, de én a gyengével nem elégedtem meg, nekem a legerősebb kellett. — Vártam tehát mintegy másfél óráig, azon reményben, hogy a nagy vad felkel. — Egyszerre, alig fél angol mfdre tőlem, iszonyú puskázást hallok; erre a gondolatnál sebesebben az egész falka rögtön felkerekedik s többé hírét sem hallottam ; később tudtam meg, bogy a nagy puskázást, melly utolsó szarvasi.mtól fosztott meg, a kastély két vendége egy csapat fogolyra tette. Késő este tértem haza s szívélyes búcsút vévén a házi úrtól, a kedves házi aszszonytól s az egész társaságtól, mondhatom nehezen hagytam el másnap reggeli öt órakor e gyönyörű helyet, hol legkedélyesebb társaságot s dicső sportot élvezve, olly jól töltöttem egy hetet. Hálátlan volnék , lia a fegyvert, mellynek e jó mulatság nagy részét köszönhetem, említés nélkül hagynám. Ez egy, harmincz év előtt L a n с a s t e r-nél Londonban készült tiz font nehéz vont csö, melly egyéb jó tulajdonságain kivül bennem azt a kellemes meggyőződést kelté, hogy jó fegyverrel én is képes vagyok szarvast lőni ; min , eddigi tapasztalásaim után Ítélve , komolyan kételkedtem. Gr. K. Gy. Havasi vadászatok. (Vége.) Egy tessini zergevadászról a Val Blegnoból a következő hiteles eseményt beszélik. Ketten vonultak ki vadászatra. Egyikük lövésre jővén, a zergebakot elővállapban jól találja, melly azonban sebezve és vérezve tova robogván, két óriási szirttörzs közötti szorosban a másik vadász elé ugrik ; a vadász a szirt által úgy lévén fedezve, hogy a megriadt állat nem láthatta , czéloz, és lö — de fegyvere nem sül el. A tessini vadász rögtön elszántan eldobja fegyverét s az erös zergebak elé ugrik ép azon pillanatban, midőn ez a szirt ösvényen se előre , se hátra nem mehet, előbb az egyik aztán a másik kezével a zergét kampóinál szerencsésen megragadja s az oroszlyáni erőt kifejtő állattól harmincz, negyven lépésnyi távolra a kövecses ösvé-