Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-10-10 / 28. szám

443 Szives házi uram növekedő szenvedélyemet látva, szombaton újra cserkészni küldött. A szerencse ismét kedvezett, mert felérve a kastély megett alig húsz percznyire eső erdő szélére, épen azon a helyen, hol csütörtökön két szarvasomat lőttem, 8 darab himszarvast láttam meg mintegy 400 lépésnyire, az alacsony fenyőfák között heverve. Kevés fáradságomba került száz lépésnyire jutni hozzájuk. Félóráig vártam míg felkeltek s ekkor lelőttem egyet közülök, melly helyben m/tradt, második golyómmal pedig egy másikatjágyékában sebzettem meg. Akopár hegyekhez szokott skót szarvasok erdőben igen ügyetlenek és könnyen meglophatok s így történt, hogy ugyan e csapatot csakhamar utóiértem s még egy lövéssel ismét egy szarvast sebzék meg. Délutáni három óráig kerestük két megsebzett szarvasomat, de sehogy sem nyomozhattuk ki. — Vérszomjam még nem lévén kielégítve, kimentünk a hegyekbe s hatig este újra lövéshez juték , de hibáztam. Szombat lévén, korábban akartam otthon lenni s kísérőmtől, ki vasárnapját a hegyek között távolább eső faluban tölti, elválva, átvettem puskámat s haza felé indultam. Gondolatokba merülve értem az erdő szélére s alig hogy a 3'/

2 lábnyi kőfalon, melly az erdőt körül veszi, átmásztam : ugyanazon a megbűvölt ponton hol ma reggel és csütörtökön este szarvasaimat lőttem, ismét egy — körülbelül 40 darabból álló falkát láttam magam előtt. — Kísérőm nem lévén már velem, tanácsra nem várhattam. A szél tőlem feléjök fújván s a világosságnak is nagyon kitéve lévén, visszamásztam a falon azon szándékkal, hogy majd a fal megett megkerülöm s kedvező szélhez jutva, könnyebben meglophatom. Lehajolva mentem mintegy 400 lépést, míg egy a falban lévő két öl széles réshez értem, melly előtt, mert épen a hegy gerinczén és a legnagyobb világosságban voltam, hasoncsúszva kellett elhaladnom, hogy meg ne lássanak. Lefeküdtem s a résen átnézve, a falon túl 40 lépésnyire tőlem egy fekvő szarvast láttam meg egyenesen reám meresztett szemekkel. Izgatottságom megint elővett, majd öt perczig maradtam fekve mozdulatlanul, nem mervén válságos helyzetemet elhagyni s még lélekzetemet is visszatartva, nehogy neszt fogjon a vad. Végre mégis nagy üggyel bajjal a fa megé csúszva felálltam s a tőlem alig 50 lépésre fekvő szarvasra puskámat elsütöttem. Nagy bámulatomra a vad meg se mozdult s egyenesen reám nézett ! — Térdeimet roskadni éreztem magam alatt, nem tudva minek tulajdonítani e márvány nyugalmat; de erőt véve magamon, újra lövök s a szarvas hanyatt fordúl. Oda ugorva nagy örömmel láttam, hogy ez ma reggel lágyékában megsebzett szarvasom, s reggel óta ott feküdvén, nem tudott már felkelni. r Újra töltvén, a többi szarvasok után siettem, de ezek a két lövésre messze távoztak.—Két szarvast lőni, egyet sebezni : képzelhető milly megelégedéssel tértem haza; csak azt sajnáltam hogy holnap vasárnap van s így sebzett szarvasom nyomozására nem mehetek. Vasárnap Angliában semmit sem lehet tenni, Skóthonban még kevesebbet. Hétfőn háziuram lazacz halászattal kínált meg, de később a kastély egy más vendégével, ki helyettem volt cserkészendő s kinek a sok járás nem igen volt ínyére, cserélvén, ismét puskával indúltam a hegyek közé. A pár napi folytonos járás olly jó conditióba hozott, hogy a 97

2 mértföldet, mellyet a cserkészet színhelyét képező bérczekig gyalogoltunk, fel se vettem. Sebes léptekkel indúltam a meredek