Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-10-10 / 28. szám

441 Ifj. gr. Batthyány Istv. 3é. p. k. Maid of Kars, 800 forint ; 80 f. ........ L Hg Rohan Lajos 4é. p. к. L a n e e 1 i n , 1200 forint, 110 f. 2 Gr. Renard 5é. p. к. A 1 i v о , 800 forint ; 110 f. 3 Bánat : Sabina. Maid of Kars tetszése szerint nyert s árverés útján 1200 forintért gr. Esterházy Miklós tulajdonává lett. Egy heti szarvascserkészet Skóthonban. London, September 19-kén 1862. Pár hónapi utazásomból megtérve, szivesen engedtem egy vendégszerető angol barátom meghívásának, hogy az út fáradalmait, Skóthon kies bérczei között rövid időre kipihenjem. — Oszerü angol négyes fogatú „coachban" (diligence) egész éjjel utazván, reggeli öt órakor érkeztem a tenger partján fekvő nagyszerűen szép kastélyba s a számomra készített szobát elfoglalván, pár órai pihenés után a reggelihez öszszegyűlt szives házi pár és vendégek barátságos fogadásában részesültem. Reggeli felett természetesen légink ibb vadászat, halászat s a sport mindenféle neméről folyt a társalgás. Mindenkinek kiosztva lön az napi sportja; egyiknek halászat, másiknak fogoly- vagy grouse vadászat, nekem szarvascserkészet jutott. Hazámban már többször kisérlém meg a vadászat e nemét, de a lehető legkevesebb sikerrel, soha sem levén képes csak egy ártatlan őzet is golyófegyverrel elejteni. Nem sok reményem lévén az eredményhez, megvallom kevés kedvv >1 indultam a mindenki által olly roppant fárasztónak mondott expeditióra. A skóthoni kopár bérezek, mellyek a vadásztért leginkább képezik, már e lapokban is többször és bőven le voltak irva s azért az ismétléssel felhagyok. Délutáni 1 órakor indultam ki egy derék skót cserkész (kerülőféle) kíséretében s mintegy 3/

4 órai menés után magasabb hegygerinezre értünk fel, mellyről a körülöttünk terülő vidéket megtekintendők, elővettük látcsöveinket. Rövid vizsgálat után két szarvascsapatot pillantottunk meg ; az egyik 30 darab himszarvasból, a sokkal távolabb eső másik mintegy 200 vegyesnemü szarvasból állott. Kísérőm pár perez alatt készen volt tervével ; a távolabb eső csapatot vette cserkészetünk tárgyául s 3/

4 órai járás után, a kedvezőtlen szél miatt nagyot kellvén kerülnünk, ehez 1000 lépésnyire— aztán, négykézláb csúszva egyik kőtől (a másikig, végre lőtávolra jutottunk. — 150 lépésre lehettünk midőn kalauzom intett, hogy lőhetek. E távolság nekem ugyan roppantnak tetszett, de nem akarván járatlanságomat elárulni, isten nevében rászegzém puskámat s ezt nagy szívdobogás közt és hosszas czélzás után elsütöttem. Nagy bámulatomra, a szarvas összerogyott ! de csakhamar ismét csülökre kapván, a többi után vágtatott. — Utána iramodván, az alattunk lévő völgyben egy kő megett állva láttuk meg a sebzett állatot. Eleinte várni akartam míg letelepszik, de kalauzom tanácsosabbnak tartá, hogy lőjjek. Lőttem s golyóm alsó álkapcsát törte ketté. Ezzel ismét tovább állott ; nem kis fáradság után végre harmadszor is lövéshez juthatván , hátulsó lábát törtem el, negyedik golyómmal pedig szivén találtam. Nagy örömmel tértem esti 8 órakor vissza a kastélyba, hol víg ebéd után (igen fáradt lévén) csakhamar szobámba vonúltam. Másnap újra cserkészni mentem, de bár reggeltől esti 10-ig jártam a bércze-