Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-09-30 / 27. szám

f 428 A pusztai foglyok. Brehm Alfred után.*) Látva a „Khatát" röpülve, Szívem érzem áthevülve. Közületek egy sincsen-é, Ki szárnyait kölcsönzené ? Repülnék e'n is véletek, Hozzá , kit olly hon szeretek . . . Ah ! de ti már tova szálltok ! Néktek nincsen maradástok. Arabból. A sajátképeni sivatagban lakó madarak száma nagyon csekély. Távolabb vidékről -csak két faj kiséri a tevék vonatát; a pusztai holló (corvus umbrinus) és a dögkesely (korács) miket önkénytelenül is vészjósokként tekintünk. —Ezek mértföldekre be a pusztába kisérik az utast , gyakran az első kútig, az első oázig, hol aztán más fajbeliek váltják fel őket s kisérik a karavánt némán vagy károgva. A pusztában csak piczinke , virgoncz, fürge madarakat találunk : sziklárokat, pusztai iramokat (cursor) pacsirtákat. Mind ezen állatok színezete magán hordja a pusztai jelleget. Öltözetük a homokéhoz hasonló szögsárga szinü „néha fehér és feketével vegyes. Mindenikük nagy tért vesz igénybe, mert a homoktenger szűken juttatja ki táplálékukat ; mindenikük, lényét tekintve, valódi édes gyermeke a pusztának. Szemlélődésünk tárgyául a pusztai foglyokat (Pterocles) választjuk, ezen csinos alkatú, tarka, izgékony, élénk madarakat, annál inkább, mert ezek is az európai, sőt a némethoni madarak közé tartoznak. A pusztai foglyok minden fajai gyönyörű állatok. Testalkatukat tekintve a galambok és tyúkfélék között középen állanak. — A galamboktól piczi csőrt, hegyes szárnyakat és gyakran szép szinekben ékes puha tollazatút öröklöttek, a tyúk nemüektől fejük, lábaik, és farkuk alakját nyerték, szóval annyira rokonok ugy a galambokkal valamint szintén a tyúkfélékkel, hogy majdnem e kettőtől származó korcsoknak lehetne őket tartani.—Színezete ezen többnyire szépen tarkázott állatoknak szükségképeni természeti törvényeken alapulván , szabályos ; a hím nyaka és háta gyakran — a nőstényé mindig szögsárga, mi néha szürkésbe, vagy sárgásba megy át ; altestök többnyire fekete, azonban, ezen alapszint számtalan kereszt és hullámsávoly, petty és pontocska boritván, rendkívül változatossá és széppé teszi ekedves állatokat ; némelly fajnak közép farktollai hihetlen hosszúra nőnek s a madár ékességét *) E czikket a Vadászlapokból is ismert szerzőnek jeles : „Das Leben der Vögel" czimü müvéből fordítottam. E mü olly ragyogó tollal van írva mint Micheletnek „a madár" czimü müve, de végtelenül fölötte áll, mert ugy a madarak életének leírásában mint szintén egyes fajok jellemrajzában szorosan a valóhoz tartja magát, a tudománynak sehol nem ad oldallökéseket, szóval nem engedi magát káprázatokra ragadtatni, hanem ellesve az állatélet minden mozzanatát, képzeleti alakok helyett való lényeket állit elénk , úgy a minők , aként a mint élnek , és mind ezt költői felfogással ecsetelve , ez által a természettudomány népszerűsítése körül nagy érdemeket szerez magának, ezenkívül művének (Das Leben der Vögel, Reiseskizzen in Nord-Ost Afrika stb.) minden lapja tanúskodik a felől, hogy szerző jeles természetbúvár s egyszersmind gyakorlati vadász is.