Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-30 / 3. szám

34 körbe ; mert a nyest igen ügyes mászó lévén, gyakran felmegy egy fára s annak végső gallyaira kúszva átugrik egy másikra, és sokszor csak a harmadik negyedik fánál jön ismét le a földre, hogy éjjeli vándorlásait még tovább folytassa. Ha végre biztos vagyok benne, hogy a nyest tovább nem ment s a terepély tölgy mohlepte ágai közt, vagy valamelly odújában kell rejtőznie : akkor elé hivom a famászó fiút. Alsó-Zsolczán igen ügyes famászó magyar legények vannak, kik gyermekkoruk óta ölelik a tölgy vastag derekát, hogy fészket fészek után fosszanak meg tojásaitól, vagy csipegö kicsinyeitől. A famászásban, a sokszor még télen is meztelenre vetkeztetett láb és erős karon kivül nagy segítségük a fejsze és a kötél; a fejszét bevágja az át nem fogható sima törzsbe s arra lép mint egy gallyra; a kötelet pedig áthajitja valamelly a feje felett magasan elnyúló ágon s két végét összefogván, karjai segedelmével azon húzza fel magát míg kezeivel az ágat eléri; ekkor már a nehézségeket leküzdötte s a jövő perczben szédelgő magasságban kúszik össze vissza a nyurga ágak között. — A nyest rendesen nem fekszik igen mélyen lenyúló odúban, úgy hogy a minden üreget szorgalmasan kifürkésző fiú vagy megpillantja a nyestnek a sötétben fénylő zöld szemeit, vagy tört ággal kotorászva a mélyebb odúkban, észreveszi mint kapkod ahoz a mérges állat. Nyugalma eként háborítva lévén, nem szenvedi sokáig a nyest a kotorászást s odúja körüli kopogtatást; hanem kiszökvén fekhelyéből, villámgyorsasággal szalad végig vastag és vékony ágon egyaránt, míg nem sokszor 20—30 lábnyi magasságból leszökik a földre, talpra mint a macska s ügyetlen futással akar menekülni, mígnem a készen álló vadász fegyvere „ne továbbot" parancsol néki. Ha valamelly Nimród, a mi igen lehetséges, elhibázná a hosszú vékony állatot, azért még nem veszté el zsákmányát, mert a nyest nem megy messzire, hanem mentől elébb más nagy fán keres menhelyet, mellyet azonban friss nyoma a vadásznak elárúl s az utána felküldött fiú ez újabb rejthelyéről is csakhamar lezavarja. A kinőtt nyest hossza orrától farka végéig két láb — s gyönyörű lágy fekete bundája igazán megjutalmazza a vadász fáradságát. Történt már, hogy nyestet keresvén rókát vagy vadmacskát találtam az odvas fában ; — de ezeket borzeb nélkül nem mindig sikerült barlangjukból kizavarnom. A macska különösen olly megátalkodottan ragaszkodik rejtekéhez, hogy sokszor kilehet vágni a fát s még akkor sem ugrik ki, míg az odvas ágat szét nem hasítják. B. Vay Béla. II. A menyét. Jól rendezett tilalmasban, a vadornál veszélyesebb ellenségekre is kell az erdésznek ügyelnie. A vadornak csalárd fogásait, mint a közmondás tartja, sokszor „a tyúk is kikaparja", mozdulatai valamelly magaslatról megleshetők, fegyvere durranása elárulja őt; de a ragadozók mozdulatai olly titkosak, járásuk kelésük olly rejtett, bujkáló és alattomos, hogy itt már egyéb eszközökhez is kell folyamodni, mint leshez, nyomozáshoz vagy nyílt támadáshoz.