Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-30 / 3. szám

Csütörtök, január 30. 3. sz. Hatodik évfolyam 1862. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Nyest és menyét. I. A nyest-vadászat. A Sajó, kigyódzó medrében, nagy részt erdők között fut végig Borsodon. Ez erdők évről évre ritkúlnak ugyan, de még most is vannak Múcsony, Alsó-Zsólcza, Sajó-Lád, Ónod és Hidvég erdeiben óriás tölgyek, mellyek már a tatárjáráskor szorongva néztek le a közel Muhi sikjára, hol kétségbeesetten harczolt a szétvert maroknyi magyar had. A tatárjárás óta is együtt szenvedtek a nemzettel e tölgyek, nem csoda hát, ha a búbánat redőket, sőt üregeket vésett beléjök ! Ezen odúkat a számtalan bagoly, vadgalamb, harkály és mókus népen kivül nyestek is lakják, mellyekről s különösen mulatságos vadászatnemükről akarok most pár szót elmondani. A nyestnek két faja van, úgymint : a nemes és a kőnyest, — a különbség közöttük az, hogy a nemes nyest valamivel szebb fekete, és tork-allja narancssárga, míg a kőnyestté fehéa A Sajó mentén a tölgyfák üregeiben s néha elhagyott épületek padlásain csak a kőnyest találtatik, ollykor meglehetős számmal ; sok tyúklopást a szegény róka komára fognak, holott azt az ügyes körmű nyest vitte el. Hogy lopásaikért rajtok boszút álljak s az ártatlan róka rágalmaztatásaért is megbüntessem őket : friss havon rendesen kimegyek a százados tölgyek közé nyomukat felkeresni. — A nyest nyoma kis nyúlnyomhoz hasonlítható, kivéve hogy első lábai nyoma nem rézsút egymás előtt van mint a nyúlé, hanem ép úgy egymás mellett mint a hátúlsó lábaké s szökései igen kimért egyformasággal birnak. A nyestnyomot megtalálván, követem azt valamelly nagyfáig s ekkor egy nagy kört csinálok a fa körül, megszámolván hányszor van a nyom ki és hányszor be a 3