Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-07-20 / 20. szám

314 hajtók zaját meghallottuk. Ez egyre közelebb és közelebb jött, de aztán alattunk az erdőben vonúlt el s én a hajtásban helyezett reménnyel .felhagytam, mert ha lett volna jávor — gondolám—ennek ezóta már ki kellett ötlenie. Ennélfogva már épen el akartam hagyni állásomat, midőn jobbról erős lövés dördült el a tó túlsó részéről, erre vagy öt perez múlva más következett s aztán minden elcsendesült. Tíz perczet vártunk még, aztán átcsónakáztunk a tavon s egy füstfelleg irányába mentünk , melly a fák csúcsai fölött csavargott fel — s az egész társaságot együtt találtuk. Olvasható volt arczaikról, hogy jávor nem esett. Roppant hímjávor jött volt egyedül a vén erdészre , ez harmincz lépésnyiről lőtt reá, a jávor látszólag bántatlanul robogott el s néhány perez múlva egy második — nem sikeresb lövés történt reá. — A vén erdész egészen le volt verve s még evődtek is vele, hogy a könnyű lövést elhibázta. Láttam hogy az öreg ficzkóban forr a méreg s ezért magammal hívtam őt a helyre, a honnan lőtt ; részint hogy elvonjam az ingerkedések elől, részint utána nézni, nem lelnénk e sebzés jeleire ? Bemélyedtünk az erdőbe s a jávor csapáján jártunk, midőn egy meredek martú árokhoz érve nyílván láthattuk, hogy a jávor ezen átkelvén elesett ; a túlsó parton pedig, hol felkapaszkodott, sebvérre találtunk. Ez örvendetes volt. Elváltunk ekkor, mert a nyom kétségessé és zavarttá lőn — de csak néhány perezre s rövid időn a svéd „Hopp! hopp!"-ot viszhangozá az erdőség. Oda siettem s im a roppant állat dermedten feküdt oldalán ; az erdész golyója, melly a sebszájról könnyen felismerhető volt, egészen átment hevederén ; a jávor azonban e sebet is még két angol mértföldnyire vitte. A vén erdész arcza egészen felvidámult; nem csoda, hiszen vadász-hírneve forgott koczkán. Kiáltásainkra a többiek is előjöttek s nagy volt az öröm az elejtett vad fölött. Én részemről most láttam először lőtt jávort s roppant nagy testét nem győztem eléggé bámúlni. — Agancsairól ítélve hat éves, hossza orrától farkáig 9 láb volt; súlyát az értők 1000 angol fontra becsülték. Nyakát (bár dermedten találtuk már) azonnal felvágták , hogy vért vehessenek belőle, véres pogácsát sütni. Svédországban minden állat vérét mohón eszik — s bár sok mindenfélét ettem már vándor életemben , de ezeket a véres pogácsákat nem vette be természetem. Nem sokára tűzrakás lobogott az elesett jávor mellett s miután feltörték és jó szeleteket vágtak belőle, ott hagytuk a másnap szánon haza szállítandót. Még egy hajtást kisérlettünk meg ezután, de sikertelent s este felé mindnyájan a kunyhó felé tartottunk, honnan reggel vonúltunk ki. (Vége következik.) A handicap. A handicap olly verseny, mellyben a lovak terheit vagy különbizottmány, vagy választott egyén határozza meg olly czélból, hogy mindenik ló korához, képességéhez stb. mért teherrel futván, a nyerhetés esélyei egyenlítve legyenek. A handicapet, e szerint talán egyenlített versenynek s a handicappert sú lyegyenlítőnek nevezhetjük, míg e fogalomnak alkalmasabb magyar kifejezése akad. *) *) Nem vagyunk ugyan a purismus feltétlen pártolói, kivált olly görög és latin műszavak minden áron magyarításában , mellyeket minden európai mívelt nyelv elfogadott és használ : más részt azonban