Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-07-20 / 20. szám

315 A súlyegyenlítés legfényesebb példája gyanánt idézik Mr Bellyse számítását, ki Newmarket gyepén négy ló terhét következőkép szabta meg : 4é. A s tbury 118 font; 4é- Handel 109 font; 4é. Tar agon 112 font; 3é. Cedric 97 font. — E négy ló három ízben zápversenyben érkezett be; negyedik ízben a bíróság Astburyt nyilvánította győztesnek 7 e ló azonban akkor is olly csekély különbséggel nyert, hogy győzelmét sokan kétségbe vonták s lia óvást nem tettek ellene , ez csak azért maradt el, mert mind a négy ló annyira ki volt merülve már, hogy ötödik döntő futásra többé nem vállalkozhattak. Látható ebből, hogy ott hol a versenyek bona fide folynak (mint p. nálunk) az egyenlített verseny czélszerü intézmény; angol gyepeken azonban csalásnak kedvez, mert a nagy számú futtatók közt akad ollyan is, ki lovát valamelly kisebb versenyben nem futtatja nyerő szándékkal az-az teljes képessége szerint, csak azért hogy egy jövőre kitűzött egyenlített versenyben kisebb terhet szabjanak reá. — E csalást törvénnyel vagy szabállyal büntetni vagy gátolni alig lehet, legfölebb a közvélemény sújtja az illetőt ; kijátszani pedig legfölebb úgy lehetne, ha a súlyegyenlítő nem egészen a lovak elébbi futásait venné a teher meghatározásának mérvéül. E mérv egyébiránt nem is mindig biztos, különösen az egészen megvert — vagy is ollyan lovakra nézve , mellyek a versennyel felhagyva, a nyerpont előtt el sem mentek. Tegyük fel példáúl hogy tizenkét ló indúlt egy angol mértföldre ; a pálya felén öt vagy hat egészen elveszti a nyerhetés esélyeit és megáll. Mi szolgálhat aztán itt mérvül e lovak egymás iránti képességének meghatározásában ? Hogy valaki jó súlyegyenlitő legyen, tökéletesen kell ismernie a lovak ivadékágát s az örökölhető tulajdonságokat; ismernie kell a lovak képességét, állapotát, az illető pályát s a kisebb vagy nagyobb teher hatását. Ott, hol a lovak mindig nyerő szándékkal futnak, a súlyegyenlítő feladata könnyebb és kellemesebb ; azonban még itt is agyrém volna ollyszerü súlyegyenlítésben hinni, hogy az egy angol mértföldre induló 12 ló a beérkezéskor 3—4 lóhosszal távolabbra ne legyen egymástól.— Mert tiszta lehetlenség kiszámítani a ló állapotát a futás napján , a talaj minőségét s ennek hatását a ló mozdulataira, a lovarok ügyességét és képességét illyen vagy ollyan természetű lovat lovagolni — s több más emberi számításon túl fekvő körülményt. A távolság, mellyre valamelly ló teljes erővel képes futni, olly különböző, hogy gyakran a legtapasztaltabb súly egyenlítőt is tévedésbe ejti, némelly ló csak egy mértföldnyire s csak kis társaságban megy jól ; azonban két mértföldre és nagy mezőnyben kell terhét megszabni s így azt —hogy esélye maradjon—e körülményekhez képest csökkenteni, mert hiszen nagy teherkülönbség nélkül lehetlen volna futnia olly lóval, mellynek legalkalmasabb távolsága két vagy harmadfél mértföld. Azért, mert egy ló bizonyos teherrel rövid távolságra elsőnek ért be, hiba volna azt hinni, hogy nagyobb távolságra nagyobb teherrel szintén jól fog futni. Már pedig a súlegyenáll az , hogy keleti származású nyelvünk nem bír azzal az assimiláló könnyűséggel, mellyel a többi európai nyelv , kivált a német — s így az idegen szavak kiküszöbölésén inkább igyekszünk mint mások. Idegen szó magyar ragozással még kirívóbbá válik , példáúl a jelen esetben is a „handicapozni , handicapozó , handicapozás stb." legalább is rosz hangzású.