Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-07-10 / 19. szám

300 ragadtam zsákmányomat s magam czepeltem a vigályosra, de csakhamar ismét életre kapott s ha barátaim egyike hangos kiáltásaiinra elő nem jő, nem tudom hogyan végeztem volna vele. így azonban ketten levén, megadhattam neki a kegyszúrást, melylyel egészen megelégedett, mert nem kérte még egyszer. A felhevülés, az öröm, a pillanatnyi küzdelem a vaddal, jobb hatással voltak rám, mint lett volna a világ valamennyi gyógyitala s dörzsölése. Végre egészségem egészen helyre állt s ennek az estebéd alatt legfényesebb tanujeleit is adtam. Mindössze 21 darab került hajtásba s ezekből 11-et ejtettünk el. Egyikünk háromra lőtte ki egyszerre két lövését. Esti 9 órakor ismét a triesti-úton voltunk s éjfélután egykor érkeztünk haza, némellyek örülve a sikernek, mások sajnálva ugyan, hogy nekik nem jutott, de azért mindnyájan jókedvűen s vidámon, mert a vadászat ismétlésének igéretét bírtuk. Néhány hónap múlva ez ígéret csakugyan teljesült is és ez alkalommal már megérkezésünk előtt, mikor a vadásztért előre kikémelték, négyet s a vadászat napján mi hármat ejtettünk el. Magam ismét a szerencsések közt voltam s pedig most anélkül , hogy szerencsémért a bora olly irgalmatlanúl meglakoltatott volna, mint első ízben. Hampton Court. Nyaranta, a londoniak legkedvenczebb mulató helyeik egyike Hampton Court, a királyné birtoka. Az oda kirándulók megtekintik a történelmi nevezetességű várkastélyt, a képtárt, a gyönyörű kertet különféle mulató helyeivel — s ha elfáradtak, kényelmes pavillonokban pihennek meg s az egyszerű vajas kenyértől kezdve a legdrágább inyénczfalatig , mindenféle étek és frissítő áll rendelkezésükre. Kék ég alatt és verőfényes napon özönlik a londoni nép ezen árnyas fák alá ; június 14-én azonban az ömlő eső daczára is zsúfolva volt e hely látogatókkal, kik esernyők alatt és makintoshokban jelentek meg a királyné egy éves csikainak árverésére, melly évenkint e napon szokott tartatni szabad ég alatt. Tattersall is megjelent kalapácsával az emelvényen ; de mielőtt kezdetét vette volna az árverés, a királyi ménesmester Mr Ransom asztalán feladott villás reggeliben részesültek az ismert vevők, idomárok, bizományosak , a sajtó képviselői, a házi úr baráti, a meghívott szomszédok — s a betolakodott ismeretlenek, kiket a „Field" e szemtelenségért derekasan megró. A reggeli végeztével megkezdődött a huszonöt egy éves csikó árverése. Legnagyobb részük Voltigeurtöl, a többi Orlando, Stockwell és Newminstertől való volt; s először a mén-, aztán a kanczacsikók vezettettek elő. A kanczák jobbak voltak a méneknél s nagyobb árakon is keltek el. Legmagasabbra ment fel egy sárga Orlando-kancza, any. Himalaya ; Lord Stamford 600 guineat adott érte. Egy másik sárga Orlando méncsikó, any. Ayacanora — 490 guineaért Towneley ezredesé lett. Három Newminster és egy Voltigeur 400-on kelt el, a többiek alsóbb árakon, volt egy 51 guineas Voltigeur is. A huszonöt csikó összesen 5738 guineat, egyremásra tehát egy egy csikó 229 guineat hozott s így fejenkint 129 guineare tehető a tiszta nyereség.— E lovak — mint hirdetve volt — tartalék nélkül adattak el, mi azt teszi, hogy a tulajdonosnak nincs joga az árverésben részt venni s valamellyiket megtartani.