Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-07-10 / 19. szám

298 közepe felé járt s már Triesztben nagyban dulakodott ama heves, borzasztó, rohanó szél, melly mindent felforgat, széttép, elsodor : a bora; s mellyről senkinek fogalma nincs, a ki nem látta. Ha sétálni megyünk, kényelmesen szivarozgatva, egyszer csak megragad a bora, kalapunkat egyenest a tengerbe viszi, lábainkat elkapja, mintha nemis a mieink volnának s elvégre is négykézláb mászni kényszerít , mihez az ember illyenkor olly jól ért, hogy még a legügyesebb clown se fogna ki rajta.—Ha véletlenül a csatorna mellett vagyunk, megfog s bele dob, sőt néha jó kedvében a túlparton terít ki. A krinolinokban kegyetlenül gazdálkodik s szeszélyében sokszor a legnagyobb titkokat is felfedi. Némelly helyen olly borzasztókat visz e szél véghez, bogy a ki bősz szokásait nem ismeri, nem hinné szavainkat ha elmondanék s azt gondolná, mese.—A fiumei úton, például, egy nyíltabb téren , mellyet Porticellónak hínak, még a kocsikat is oldalra fekteti s a kocsisokat, pásztorokat, útasokat stb. úgy hajhászsza, űzi, dobálja, hogy messziről az ember azt hinné—csupa óriási lepkék. Triestben minden 12 lépésnyire egy-egy karfa áll, hol a járókelők megfogódhatnak , ha e borzasztó ellenséggel kell birkozniok. S mi eközben Prevalton, e sajátságos mulatságnak úgy szólván kútforrásánál voltunk. Hatalmas reggeli után gyalog útnak indúltunk s alig negyedórai járás után már a vadásztért elértük, hol hat kopónkat szabadon bocsátották. E vadásztér a havasok alatt fekszik, több erdős halomból áll s a N a n о z tói széles völgy választja, hova az őzek a nagy hideg s a fenn leírt borzasztó szelek elől szoktak menekülni. Néha csapatokban jőnek alá, kivált ha a tél nagyon hideg s illyenkor, mint Mayer úr maga mondá, gyakran megesett már, hogy egy hajtásban pár óra alatt a hajtók két-három százat riasztottak fel. — Legkedvezőbb e vadászat, ha az alpokban hó és jég sok van s eliez a bora is megteszi a magáét. Most azonban nem volt illy dús hajtásra reményünk, bár panaszkodnunk sem lehetett, mert alig hogy megérkeztünk, hajtóink már egy szép, harmincz-negyven darabból álló csapatra mutattak, melly nem is nagyon messze kényelmesen legelészett. Rám nézve ez tökéletesen elég volt, mert én soha ennél többet se nem láttam, se nem kívántam. Megelégedtem volna a felével is, annyival inkább, minthogy nagyon megszoktam már eféle dolgokban az Ígéreteket igen kevésre becsülni, bár ezen esetben tévedtem s elvesztettem volna a fogadást, mert Mayer úr egyike azon egyenes jellemeknek, kik soha mást, csak igazat szoktak szólni. Ezenkívül jól ismeri ő a vadásztért is s a hajtásokat egyátalán sok ügyességgel, jártassággal és tapintattal rendezi. Elfoglalván helyeinket, az idő eleinte igen szép volt ; de alig hogy kissé körülnéztünk — meg levén hagyva , bogy a legnagyobb csendben, mozdulatlanul maradjunk — Bora szűz megszabadúlt lánczaitól s olly jegesztő hideget fújt nyakunkba,