Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-07-10 / 19. szám

297 Visszatértünkben, midőn Nubiából jővén, haza felé tartottunk : még|egyszer láttuk őt a parton. — Ekkor szerencsés útat kívánt s kérdezett, nem kaptunk-e hírj Amerikából ? Ő z V a (I á s z a t 11 1 у г i á b а ii. V r En csak vizslával, legfelebb valami falusi egyszerű ember társaságában szeretek vadászni s bár minő érdekes és kedvező eredményű legyen is a vadászat többekkel : mégsem szeretem soha, ha csak a negyedik is vagyok. S ezért múlasztottam el Ulyriában tartózkodásom alatt a legszebb őz-zerge- és szarvasvadászatokat s pedig többféle okokból : mindenek előtt alaposan ki akartam az illyriai síkvadászatokat ismerni, mellyckröl annyi érdekeset hallottam, de ebbeli fáradságomat megbánni nem is volt okom, azután meg, midőn barátaim unszolása folytán s kecsegtető elbeszéléseiktől indítva, már kész lettem volna vadászataikban a hegyek közt is résztvenni, terhes foglalkozásaim s komoly ügyeim nem engedték, hogy időmet ennek szenteljem. Megvallom, az én ízlésem sokban a másokétól nagyon eltér s egyátalán soha sem követem a képzelmet, soha sem keresem a kalandokat. A nagyszerű hajtóvadászatok, farkasvermek, kelepczék, lesjáratok, őz-, róka-, szarvas-, zerge-, farkas-, fajdvadászat, agarászat, kopászat rám nézve mindig- csak igen csekély vonzerővel bírt. — Soha sem fogadtam el még a legmegtisztelőbb meghívásokat sem valami nagyobbszerü vadászatra, s ennél mindig többre becsültem egy-egy szép fogoly falkát, vagy pár fürjet. Soha máskép a vadászatot nem gyakoroltam , csak a legegyszerűbb módon vizslámmal ; de ennek azután minden gyönyörét a legmagasabb fokig iparkodtam élvezni, kimeríteni. Azonban Ausztriába jönnöm, a nélkül hogy fajdot, zergét vagy özet látnék, olly merőben sajátságos dolog lett volna , hogy elvégre is elhatároztam magamat a legelső kedvező alkalom felhasználására. Ez alkalom azonnal itt is volt, a mint a szívélyes és előzékeny vadászoknak, kik már több hónap óta tanítgattak az illyriai vadászatok módjában — kijelentettem, hogy magam is szeretnék már őzet vagy szarvast lőni. Legelőbb is haj tó vadászatra kaptam meghívást, inellyben kopók is szerepeltek. A vadásztér Mayer úr tulajdona s nem messze Prevalttól, a Nanoz lábjában, a havasok alján fekszik. Társaim már előre biztosítottak, hogy e vidék őzekben leggazdagabb az egész országon s bogy Mayer úr a vadat vendégei elöl nem kiméli, mi nem volt túlzás, mert tapasztaltam később, hogy ö a vadnak e nemét, melly különben másutt igen gyér, úgy szólván csakugyan fecsérli. Ezenkívül azt is Ígérték, hogy az egész vadászat igen kellemesen fog lefolyni s hogy lövésre is lesz alkalom elég, a mi szintén nem volt túlzás, mert reggel nyolczan indúltunk, mindegyikünk kétszer, sőt háromszor is lőtt s este ismét szépen haza tértünk. Négy órakor reggel hagytam oda Triesztet; nyolcz órakor a hegység alá érkezve, Prevaltban a meghívottak, kerülök, s hajtók társaságában—melly utóbbiak mind zergeszakállal ékített tyroli kalapot hordtak — reggeliztünk. — Az idő november hó