Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-07-10 / 19. szám

296 Az előjáték ollyan , mintha akár színpadon történnék. —• Legelőbb is a lord zsebkendőjével intett, maradnánk vissza, nehogy lőtávolban alkalmatlankodjunk. Megállítottuk tehát bárkánkat s felmentünk a fedélzetre, hogy az egészet kényelme» sebben átpillanthassuk. A hidak egy közeleső zátony körül voltak kedélyes társaságba összegyülekezve s oda vitorlázott most a lord körülbelöl ezer lépésnyi távolra. A naszád az ellenséges táborhoz mindig közelebb és közelebb érkezvén , mi még lélekzetiinket is visszaszorítottuk, nehogy a leendő zsákmányt felriaszszuk, de a lord csak olly hideg maradt, mint azaz ágyú, a melly ott a hajó ormán a világba tekintgetett. Egyszer csak azonban felriadt az ellenséges had ; ezer hosszú nyak fel s alá hajlongott ; a csőrök minden irányba forgolódtak, mint a szélrózsa; a szárnyak egyetegyet csattantak. No most már elkésett — gondoltuk magunkban. De nem. — a lord ismeri lúdjait. — Durranás — füstfelleg s — mind ! — De még sem ! Úgy látszott legalább mintha mindannyi elesett volna, mert az ijedség még a sértetleneknek is annyira megmeresztette szárnyait, hogy csak pár perez múlva állottak odább. Ötven darab azonban utószor hallotta e hatalmas durranást. A nemes lord ezután a pusztúlás színhelyére vitorlázott s hol az ágyú hibázott, azt ö most Lefaucheux-féle kettős fegyverével kijavította. Alig pár perezbe került s a sebesülteknek is ki volt oltva élte világa. Erre a zsákmányt, miután előbb számról számra mindent a könyvbe szépen feljegyzett volna, az arra járó parasztok közt szétosztotta. — Nekünk is jutott belőle 6 darab, valódi remek példány, mellyek et mi azonban eféle eledelhez szokott hajóslegényeinknek adtunk, kik úgyis különben csak lopott zöldségen s tengeriből sült silány kenyéren éltek. Ezek azután csupa hálából fiilhasgató pokoli zene mellett rút tánczukkal léptek fel, melly alkalommal a mi vén eszeveszett Juleimanunk mindnyájunk nagy mulatságára európai nadrágba bújván, azt hitte hogy ő felséges alak. Délután még egyszer volt alkalmunk a lordot teljes működésben láthatni s mialatt a fenmaradottakat revolverszerü Lefaucheux-jével öldöste, meg is látogattuk őt hajóján. Hogy a legszivélyesebben fogadott, nem szükség említnem. — Ki is mutatta, hogy 7 hét után már végezéljához igen közel jár, mert 3,000 darabnak elejtése levén feladataid kitűzve , az elesettek száma már a 2500-at meghaladta. Azt hiszszük azonban, hogy akár Armstrong maga jöjön is a Nilre, a vadlúdak egyhamar régi birtokjogukról még le nem mondandnak, mert számuk millió. A kővetkező napon ismét találkoztunk a fáradhatlan lorddal , a mint egy durrahvetés szélén, keresztbe font lábain ülve, galambokat lődözött, mellyeket a fellah-k (parasztok) hajtottak feléje. Valahányszor egy galamb lötávolha jött, mindannyiszor felkelt és lőtt. A galamb mindig leesett s a lord keresztbe tette ismét lábait s leült. Van ebben a lordban sok pusztitásí hajlam, de meglesz valahol a füle mögött a kedélyesség szerve is.