Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-07-10 / 19. szám

295 Azonban a sors úgy akarta, hogy a lúdak előtt se maradjon ismeretlen William Armstrong s Albionnak egy fia magára vállalta, hogy majd őket e tekintetben informálja. Lord Londesborough, kit ez állatok ép úgy mint minket bolonddá tartottak, haragjában végképeni kipusztításukat fogadta meg. Egyiptomból Angliába visszatért s ott, valószinüleg a woolwich-i hajógyárban, fogadásának betöltésére ágyúnaszádot készíttetett. Akkor még 15 újnyi pikkely lemezeket nem csináltak s így a bajé vékony mahagóni fából, egészen a Merimac idomára készült. Hossza húsz, szélessége négy láb s egy csekély nyilást kivéve, melylyen csak két vadász fér el, különben egészen fedett. ívidomú fedélzete, mellynek előre néző végén a nyolcz láb hosszú ágyú áll, a víz színével majd nem egyenlő mélyen esik, annyira, hogy az egész ütegből alig látni egyebet, a nemes Lord Landesborough s vadásza felső testénél. Az ágyú dereka csuklyón nyugszik, míg hátulsó vége függőlegesen álló vonarcsra van alkalmazva, mellynek forgatása az ágyú tetőleges irányát határozza meg. — Vízszintes irányban nem mozgatható s ez esetben a hajót kell a kormányosnak erre vagy amarra fordítnia. Ezelőtt két évvel tette a naszád első útját, a szent folyón felfelé , a vadlúdak gyökeres kiirtására. A nemes lord már első hadjáratában olly szerencsés volt, hogy ellenei létszámát kétezerrel szállította alá, mit statistikai adatok s lelkiismeretesen kezelt kettős könyvvezetés kétségtelenné tesznek. Ezen eredmény azonban nem volt még elég s a lord a múlt nyáron lúdölő gépén megint a Nilre ment, minél bővebb zsákmányt kerítendő. — Midőn mi felfelé hajóztunk, már feltűnt, hogy a folyam helyenkint pehelylyel s tollakkal egészen el van lepvè. A partokon s zátonyokon itt ott elhagyottan kesergett egy-egy rokkanttá lett vadlúd, melly már nem volt képes társaival menekülni. Látható volt, hogy csatatérnek s a lordnak is közelében vagyunk, de csak 5 héttel később volt szerencsénk az ütközetek egyikében részt vehetni. Szép februári reggelen, Kennch falu közelében, — honnét a híres egyiptomi hűtő edények kerülnek — pillantottuk meg a hajóhadat legelőször. A nap később forróvá s nyomasztóvá lett. A sok zátony s a róna partok a tengernagy hadmüködéaeit igen előmozdították. A vadlúdak, mellyek ezerenkint telepedtek le, nagyon bátraknak látszottak. A lord e nagy bárkája, mellynek belső helyiségei hosszasabb nyári lakásra is elég kényelmesen vannak elrendezve , a parton kikötött. A lord maga s vadásza mindketten vízszínü öltözetben, mákos szürke feszszel a főn, már a naszádon voltak s megtették az előkészületeket az ütközetre. — Némi távolban 10 arab szokta őket követni jókora ladikon, mellynek rendeltetése a harczban elesteket felvenni. Ezen arabok, valamint az összes hajóbeli legénység egyforma s igen festői öltönyt viselnek. — Hófehér ingüknek bő újjai vannak s e felett veres aranynyal hímzett mellény fedi felső testüket a mell és karok kivételével ; bő kék arabos nadrágjuk a térden alúl össze van kötve s így gesztenye színű lábszáraik könynyebben szabadabban mozoghatnak. A fehér turbán, melly a veres fesz fölé van csavarva, az egyiptomi nap forró sugárai ellen arczukat és szemeiket egyként védi. 19*