Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-07-10 / 19. szám

294 sem kéri elő. Az alkirály annyira udvarias, hogy egész Nilkertjét s a határos sivatagokat vendégeinek szabad rendelkezésére bízza. — A közönséges vad : galambok, vadkacsák, ludak sőt a homokszínű foglyok s gödények is olly nagy csapatokban húznak, hogy sokszor még a napot is elfedik s az ember csupa árnyékban járhat utánuk. S ez nagy kedvezés olly országban , hol az ember egy kis árnyékra még agiót is adna, míg—mellesleg legyen mondva—az új osztrák negyedforintok, melylyek még idáig is eltévedtek s egész az indiai határig minden parasztnál megfordúlnak, alig állanak all' pari. Krokodilok, sakálok, farkasok, hiénák minden irányban találhatók s a dragoman pontosan ki tudja jelölni a szigetet vagy régi romot, a hol biztosan rájuk akadandunk , ép úgy mint a mi vadászaink ismerik példaúl a burgonyaföldet, mellyben egy nyúl vagy fogolyfalka tanyáz. Eredménydús vadászatra tehát itt megvolna minden kilátás , csak hogy , mint sok egyébhez a világon, úgy a vadászathoz is két lény szükséges : egy, melly lő s egy, melly bevárja hogy lőjjék. Ez utóbbi tekintetben azonban az egyiptomi szárnyas társadalmak, valamint a Nil s a sivatag egyes remetéi az idegen irányában nem a legelözékenyebbek. Hasztalan az az egész fegyvertár, mit az ember itt magával hord, hasztalan az a sok aczélhegyü golyó s nem fog az ellenfél boszantó taktikáján, mikor már messze távolban felkél s gúnyosan kiáltja „Isten hozzád !" Hárman voltunk a bárkán, mindannyian vadászok s egynek-egynek tizenkét lövése készen , de mégis csak nagyon ritkán sikerült kacsát vagy lúdat a konyhára hoznunk. — A srét leperdült tollaikról, mint valami bádog fedélről s ha egyszer másszor aczélhegyü golyónk több szerencsével repült mi ránk nézve, mint a vadlúd magára nézve : akkor ez aztán valóságos ternó volt az egyiptomi lúdlotteriában. — Sőt a galambok s foglyok is gyakran kirepültek a srétesőből, mintha az ólom csupa vízzé változott volna. Egyikünk a másikat nevette ki, míg végre mindnyájan megegyeztünk abban, hogy Egyiptomban a lövésből egészen kitanultunk. Mikor azonban más nílusi útazóktól megtudtuk, hogy ők is csak úgy jártak mint mi, akkor a dolog okát fürkészvén, kisült , hogy az ottani módnélkül tiszta levegő, a sok és tág homoksík és víztükör miatt a szemmérték egészen más s hogy ott a száz lépésnyi távolság épen annyinak tetszik, mint nálunk ötven. Lőpor- és srétmérőinket megváltoztattuk, a távolság meghatározásában gyakoroltuk magunkat ; de mind hasztalan volt, sőt még a látcsövek , mellyek 50—1,000 lépésig szolgáltak s egyik fő Nimródunknak és több tudós vadásztársaság tagjának voltak tulajdonai, ezek is bátran a bőröndben maradhattak volna, mert bíz azért a lúdak egy lépéssel sem vártak be közelebb. E látcsövek minket csak méginbább tévesztettek s így lúdjainknak annál nagyobb előnyére szolgáltak; miből elvégre is azon mennyiségtani eredményre jutottunk : hogy Egyiptomban vad lúdat épen mégegyszer olly nehéz lőni, mint nálunk. A vadlúdvadászattal ez okból egyszer mindenkorra felhagytunk s kölcsönösen meggyőztük egymást arról, hogy ez állatok húsa igen kemény s nem emberi gyomornak való eledel.