Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-06-20 / 17. szám

265 milly leírhatlan volt öröme, midőn külön tálat, saját útmutatása szerint készült nyúlaprólékkal váltig töltve tettek eléje. — Da furcsa volt az, hogy ez étel, mellyért némelly pillanatban atyai anyai jussát is cserébe adta volna , most olly édes keserű izü volt, hogy alig bírta lenyelni. Az éhség azonban segített a bajon s azon reményben , hogy majd a többi jobb lesz, habozás nélkül temette gyomrába az aprólékot, annyival inkább, mert szégyen lett volna rosznak vallani a nyúlat, mellyet maga lőtt s melly saját kedvencz módján készült. — A káposztás fogoly , mit ezután hoztak, nézete szerint még roszabb volt, annyira hogy ezzel már alig bírt elkészülni s végre legnagyobb bajára kedvencz ételét, szalonkát tettek eléje, de ez olly Ízetlen és szívós volt, bogy a legjobb akarat s még ennél és jobb étvágy mellett csak a felét volt képes megenni. Tamás bácsi rendkívüli mértékletessége szokatlan jelenség volt a vadászok előtt; még soha sem látták őt illy kis adagok előtt letenni a fegyvert s így az egyik is a másik is kérdezte , váljon beteg-e , vagy tán szerelmes, hogy így cserben hagyja gyomrát? Hagyjátok őt — szólt egy harmadik — ő már az életúntat játsza s azt akarja velünk elhitetni, hogy csupán az Isten szavából él. Hiába szabódott ő, hiába erősítette, hogy mai mértékletessége akarata elleni erény s hogy bizony ő még mindig éhes, mind hasztalan volt s alvégre is az lett szabódásának eredménye , hogy a mi a nyúlból s szalonkából fenmaradt, megint eléje tették : ha éhes, van még hála Istennek miből, tessék, lakjék jól ! Az ebéd végeztével azonban kisült hogy mit evett Tamás bácsi : ez ebéd egyedül az ő számára készült s állott egy vén kandúrból, melly a nyúlaprólékot szolgáltatta ; egy szarkából, melly káposztás fogoly gyanánt s egy karvalyból, melly szalonka fővel sütve, szalonka gyanánt szerepelt. Gondolható mennyire búsúlt most már az élvezetétől megfosztott fosztogató, midőn megtudta, hogy az tulaj donképen mi volt, a minek ő már egy hét óta olly igen nagyon örült. De leginkább sajnálta a szép nyúlat, mellyet ö egymaga lőtt s melylyet az asztal másik végén mosolyogva faltak fel azalatt, míg ő emitt a szegény czicza száraz csontjain rágódott. Mindehez még valamennyien azzal vigasztalták, liogy az ő nyúla olly jó volt, minőt még soha ember nem evett s hogy nem is maradt belőle még csak egy nagypénteki falat sem. Tamás bácsi, bogy bús gondolatait elűzze s a felemésztett olaszos ebéd undok ízét torkáról lemossa, haragjában most már úgy ivott mint a csap s nem sokára az asztal alá gurúlt, míg a többiek fekete kávé mellett töltötték az időt. Azután elkezdett a magas c-től a mély b-ig minden változaton keresztül hortyogni s úgy aludt, mintha agyonütötték volna. Míg ö e módon heverte ki a nap fáradalmait, addig furfangos társai megint új meg új rászedésekröl gondolkodtak, hogy, ha álmai édesek találnának lenni, annál keserűbb legyen az ébredés. Száz meg száz terv merült fel egyszerre a felett, hogy mit volna legjobb Tamás bácsival tenni, míg végre a következőben állapodtak meg : mindenek előtt az ajtókat s ablaktáblákát jól becsukták ; azután valamennyi gyertyát eloltották, hogy a szoba tökéletesen sötét legyen.