Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-06-20 / 17. szám

263 dahlias éjről biztosította őt, hogy akár reggelig föl sem ébredjen. Ezután valamenynyen neki türőztek s elvitték Tamás bácsit egy alacsony szobába, hol ágyba fektették s rázárták az ajtót. Másnap reggel Tamás, ki még tegnap azt hitte, hogy ő majd a kakassal kél, szemeinek nem akart hitelt adni midőn a napot magasan az égen, saját becses személyét pedig még az ágyban látta. De ki írja le csodálkozását s boszúságát, midőn gyorsan felöltözködni akarván, lóhalálban szökik ki az ágyból és ruháinak csak hűlt helyét találja. Erre az ajtóhoz szalad, de ez nem nyilik ki, akárhogy feszegesse is; most az ablakhoz ugrik, kinyitja , de ha az-az erős rostély ott nem volna is, pőre gatyában csak nem mehet ki az udvarra. Ezután elkezd teli torokkal ordítani ; de emberi hang nem felel, csak a lövések dördülése hangzik a távolból, mint keserű gúny. — Valahányszor egy illy durranást hallott, mindannyiszor egy-egy kövérfürjet látott képzelmében a földre pottyanni s haragjában homlokához kapott, mintha még azt a pár szál hajat is ki akarná tépni, mi ott már csak fáradtan daczolt a fésű és az idö pusztító fogaival. Belátván végre hogy e kétségbeesett kapkodásokkal ruháját s fegyverét mégsom kerítheti elö, megint elkezdett minden kitelhető módon ordítani, de hiába, senki sem jelentkezett. Ez így tartott egész délig ; a midőn végre valahára rekedt férfi hangot hallott a folyosón megszólalni ; tömlöczének ajtaja megnyílt s abban a korcsmáros törpe személye jelent meg, Tamás bácsi boszús interpellatióira égre földre esküvén, hogy ő mind a sok ordításból nem hallott egy árva kukkot sem. Tamás olly nagy örömet érzett megszabadulása felett, hogy könnyezve borúit a korcsmáros nyakába ; hanem öröme nem tartott sokáig, mert végig nézve magán, csakhamar ismét elszomorodott midőn látta, hogy, bár tömlöcze ajtai megnyíltak előtte : de egy ümögben csak mégsem mehet vadászni. Mit volt mit tennie ? — a korcsmáros nagylelkűségéhez folyamodott ; ez talán kisegíti őt a bajból s rendelkezésére adja ruhakészletét. Itt azonban megint új nehézség merült fel, levén a korcsmáros kurta, vastag, Tamás bácsi pedig hosszú, vékony teremtménye az Istennek. Két álló óráig tartott a próbálgatás a sok dolmány és nadrág közt, mert valamennyi nagyon is rövid és túlságosan bo volt ; míg végre Tamás bácsi nagynehezen a korcsmárosnak leges legszebb ünneplő öltönyébe bújván , olly keserves oktroyált állapotban lépett ki az udvarra, bogy élethűen csak egy Boz lett volna képes öt leírni. Azzal, hogy mindenki a kivel találkozott, hasát fogta nevettében, épen nem törődve, óriási léptekkel — a mennyire ezt a térdig érő nadrág engedte — rohant a tarlónak s olly kacskaringós útat követett cserkészve, mintha akár Archimedesnek legeomplikáltabb mértani alakjait utánozná. Buzgalma kétségkívül méltó volt a legszebb siker jutalmára , de a tarló már ki volt vadászva s Tamás bácsi akármekkorákat lépett, nem talált ott egyebet megperzselt fojtásoknál s elhullatott tollaknál, mik a vadászok szerencséjét hírd tték. Végre mégis vizslája állt s azonnal szép kövér fürj repült fel előtte ; röpté17*