Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-30 / 15. szám

232 igen hanyatló állapotnak indúl.—A szilvások többnyire ritkán álló , mohos, elaggott fákból állanak, azokon észszerű kezelésnek, nyesésnek vagy a hézagok betöltésének nyoma sincs. — A föld népe úgy látszik többre becsüli a fáknak allját ellepő füvet és gazt, mint a nemes fát magát. Pedig ennek gyümölcséből készül azon, sajátságában egyedüli ital, melly kereskedelmi és kiviteli czikk is lehetne s mellyet mint több hazai borfajunkat, eddig más hasonló nedvnek ereje és zamatja nem múlt felül. — S e hanyatlásnak oka talán megszűnt az utóbbi évtizedek óta ? Koránsem, sőt azóta még szembetűnőbb. Ügy látszik, hogy csalképek után van hajtva a közszellem; s ennek természetes következéseül a százados hazai kötelékek felbontására s a visszálkodások szitására irányzott törekvések, az anyagi jóllét sülyedését eredményezték ; a politikai álmoknak ez lett aztán a jutalma s óhajtandó volna, hogy az ébredés megtörténjék, még mielőtt a gyógyítás lehetlensége beállana. De e két tekintetben elszomorító elmélettől, az erdőbe érvén, a nap feladatára fordított figyelem ragadt ki. E hegyeknek azon különös tulajdonuk van , hogy noha a magasabb hegylánczok alakzatával bírnak , a szikla mégis ritkán ér fel a külső színre, és még a kúpok is legtöbbnyire földdel fedvék. — A talaj tömött sötét agyag, mellybe még a patakok zuhanása sem vés magának mély medret, nem is szaggatja a partokat úgy mint a hegyi patakok másutt, hanem szép csendesen megfér régi ágyában s a hol folyása ellapúi, medrének fenekét sokhelyt csinos szinváltozatú, finom márvány kövicscsel rakja meg, melly a kerti útakra gyönyörű alapúi szolgálna. — A föld színéből csak kevés helyen állnak ki a mészkő sziklák, magas vagy szaggatott martok sem fordúlnak elő. A márványnak több neme, különösen a bánostori erdészkerületben található. A völgyeknek medre elejénte majd szinvonalosan emelkedik az ővedzö hegyhátakkal, úgy hogy csak a hegycsoport csomója, vagy is a völgyek zárkozási helye felé találunk egyszerre magas, meredek partokra s mélyen leszakadó lejtőkre. A mi a sziklás bérezek közt a rosz utaknak oka, a nem tágitó kő, annak épen ellentéte fordúl itt elő, úgy mint a nagyon is tágitó agyag. — A kő érdességét, a sár süppedése pótolja. Bámulatos e rosz utakon azon nyugodt és csavar erejű vonó tehetség, melly a szerémi kis lovak sajátja. — Az e vidékbeli szerszám a lovak hátát majdnem egész szíjhálóval fedi el s valóban húzás közt úgy neki dőlnek, mintha válltól farkig csupa izomból állna testök; a mély sárból, tengelyig érő lyukakból a szekeret olly könnyűséggel mozdítják ki, hogy izzadást vagy lihegést sem vehetünk észre. Végre egy órai mászás után a Rigók, Pajkosok, Sárgák stb. (mert mind magyar nevük van a lovaknak) segítségével felértünk a Tánczos rétre, hol a szekerekről leszállottunk. Innen két részre oszolva haladtunk felfelé a fészkek irányába. Házi uraim idősbikével s a főerdésszel keletnek mentem, Rudolf gróf pedig Pálffy Pál gróffal a potorányi völgyben felebb haladott. Tölgy, bikk, gyertyán, szil, hárs és körösfák vegyesen képezik e hegyeken a faállományt, mintegy 50 éves lehet az, melly alatt fel a Drenovit felé mentünk. Olly csendes s meleg volt az idő , hogy nyárközépen érezhettük magunkat, lia a lombtalan erdő látása e képzelést nem oszlatja el. Sajátságos, niilly buja tenyészet van itt