Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-05-20 / 14. szám
215 Futtában, melly végre már igen lassú volt, elesett, meg felkelt, végre robajjal zuhant a földre, miből most már bizonyosan tudtam hogy halálosan van sebezve. Mormolása mindig gyengébb lett, míg végre tökéletes csend állott be ; magam azonban még sem diadalmaimnak, sem a veszélynek, sem pedig fáradalmaimnak végét el nem értem. Fél órával később egy másik oroszlány jelent meg, melly kevesbbé óvatosan az elsőnél, minden habozás nélkül a csaléteknek i-ontott. A minő bizalmasan közeledett ő hozzám, olly nyílt barátsággal voltam kész én is őt fogadni. Minthogy rézsútos helyzetben állt előttem , farát fordítva felém, ez okból a negyedik bordájára czéloztam úgy, hogy golyóm tüdejébe hasson, a perezben azonban midőn a ravaszt elszorítottam , ép fordúlni akart s így lövésem az utolsó bordát érte. A megsebzett fenevad azonnal felkerekedett s hangos ordítozás közben a sorghóba menekült. Nem láttam többé, bár úgy rémlett mintha jajveszéklését mindig közeledni hallanám. Most meg már kettőt is hallottam ordítani ! A várakozás csakugyan érdekessé kezdett lenni. Minél szebb kilátás mutatkozott a sikerre, annál inkább iparkodtam mozdulatlanéi maradni ; de egy álló óráig vártam már, a nélkül hogy valami közeledett volna. A hold ezalatt lenyugodott s az ég egészen elsötétedett, de azért mégis láttam a harmadik oroszlányt, melly lassan jött felém. Ez azonban vagy útja közben látta két elejtett társát, vagy lövéseim dördülései tették őt óvatossá, mert nagyon lassan és kémelve jött ki a vigályosra, sőt mielőtt a csalétekre ment volna, ezt is előbb bömbölve körülszaglálta. Nem láthattam még s csupán rágódó állkapczáinak csattogására irányoztam figyelmemet. Sok ideig meresztettem szemeimet a sötétbe, mielőtt egész alakját tisztán megkülönböztethettem volna. Egy kedvező fordulat után, mellyet az öszvér mellett tett, jobban láttam ugyan, de még mindig csak mint idomtalan nagy sötét tömeg állt előttem. Csak találomra lőhettem , de azért kiszámítván hol lehet körülbelől a feje, oda ezéloztam s elszorítottam a ravaszt.—A fenevad erre átugrotta az öszvért s a hegyek felé indúlt, honnét nem sokára halálhörgését hallottam. Három oroszlány egymásután négy óra lefolyása alatt ! ez több volt, mint mit valaha várni mertem volna s így most, már kényelmes helyzetet akartam leshelyemben elfoglalni s ép szándékom volt mai napon aratott babéraimon nyugodva, az álom jótékony áldását élvezni : a mint csak egyszerre egy negyedik oroszlány jelentkezik hatalmas bömböléssel a Bu-Arif tetején. A mint olly teli torokkal hallottam ordítani, azt véltem vagy fel van bőszülve, vagy talán családját keresi. Fél óra alatt mintegy 50 lépésnyire közeledett hozzám , azután bömbölve jött a csalétekre, min annyival inkább csodálkoztam, mert ezt az oroszlány soha tenni nem szokta. Az éj még mindig nagyon sötét volt, úgy hogy oroszlányomat épen nem láthattam , de hangját tisztán hallottam s mikor az öszvérhez érkezett , felhagyván a bömböléssel a legjobb étvágygyal kezdett falatozni. A hely, hol leshelyem volt, valamivel mélyebben feküdt a pontnál, mellyene 14*