Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-05-10 / 13. szám
199 tás közben gyakran szembe kaphatja; a vén nyúl azonban, itt is mint az erdőn, a vadásztérnek sebes szökés általi odahagyásá val iparkodik borét biztosítani. Oszi kopászataink tulajdonkép kukoriczatöréskor veszik kezdetüket. A kukoricza ültetvényekből, ezek letarlózásával kiszorított nyúl első menhelye a homokültetvény nyárfaerdők, mellyekben két három hétig kedvező eredmény jutalmazza kopászatainkat; ezután a dércsípte falevelek véglehullásaig sürü tölgyeseinkben vadászgatunk jó sikerrel. — Midőn már falevelek borítják az erdő talaját, egész a hó leesteig az e nemű vadászati élveink kevesbé magasztalhatók. —A csörgő száraz levelek közt nem örömest hever a nyúl. Kopászataink vázlata után röviden elmondandom , minemű élveket nyújt síkföldünkön : a vizslászat. Nálunk a vizslászat tulaj donkép nem is szakvadászat. Határaink nagy kiterjedése, földünk síksága s azon körülmény, hogy tilosaink nincsenek, megfejtik, hogy vizslászatunk élénkebb szenvedélyt még a legtulzóbb vadászatkedvelőben sem igen éleszthet. És hogy tökéletesen idomított vizsláink sincsenek, ép annak tulajdonítom, mert terjedelmes határainkban igen megoszolván a vad, megtörténik : hogy ollykor naphosszat sem lelünk vizslászatunk tárgyaira; továbbá, ha síkföldünkön a fogoly, fürj, szalonka, vadkacsa szárnyra kel, a nyúl vaczkából kiszökik, mennyire a vizsla látereje hat, nem veszti szem elől s lia rövid futásban is, de okvetlenül utána tör. — Csak talán a tilos vidékről hozzánk került, jól idomított és tökéletesen begyakorlott vén vizslát lehetne nálunk teljes mérsekletre birni. Felügyeletünk alatt növekedett vizsláinknál, a szobaiskolázás, a nyaktüsökgolyózás, sőt még a megserétezéssel barbár, egyszersmind veszélyes idomítás is, főként nagy tüzü angolvizsláinknál, nem egyéb hiú kisérletnél; más fajú vizslát pedig, különösen a cseh vizslát s valamennyi bolyhos hosszú szörüt, forró éghajlatunk alatt nem érdemes tartani, miután ezek, kivált nyaranta, alig egy órai vadászat után letikkadnak s a vadász sarkát keresik ; holott az angol-vizslát kifárasztani soha sem lehet. Vizsláinkat sebes nyomozásukban lehetlenségközel kisérnünk; azonban remek szaglású angolvizslánk, ha egyszer a vadat megállja, föl nem veri azt, míg ura bármilly távolból is közvetlen mellé nem ér, söt még ekkor sem könnyű dolog a vad fölverésére bírnunk. Illyen az én Plútóm is. Tárgyai e vadászatnak, nemesebb szárnyasok nem létében : a fogoly, fürj, haris, annak idején az erdei és mindenfajú vizi szalonka, a vadkacsa, szárcsa, búvár, vöcsög stb. Foglyászatainknál megjegyzem : néha két három falka is vergődik egybe s ekkor irtózatos robajjal felröppenvén, ha sikerül közülök mindjárt első meglepetésükkor néhány darabot leszedni, a hány fészekalj annyifelé vágódik; a különvált falka pedig egykét sikeres lövés után annyira szétszóródik, hogy vizsláink előtt egyenkint kerülnek lövésre s ekkor egész fészekalj áldozatul esik. Mint kell elbánni a fogolyvizslászattal, felesleges munka volna részleteznem; minden szakavatott vadász fogja azt tudni s megemlítem csak : hogy nálunk, páratlan tüdejü, fáradhatlan gyalogló legyen, a ki vizslászatra szánja magát. — Példáúl a 13*
