Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-30 / 12. szám

189 Az oroszlány azt hitte , ez egyetlen szökés elég lesz arra , hogy áldozatát elragadhassa ; de a kötél ellentállt s így a zsákmányt el nem vihetvén, visszafordult s elment. Csakhamar azonban megint visszatért, óvakodó járása gyanakodását elárulta s midőn a csalétekhez közeledett, figyelmesen vizsgálta a környéket merre az osztály tábora feküdt. E helyzetében bal oldalát fordította felém; azaz hogy én ezt jól sejtettem, mert olly sötét volt, hogy csak egy roppant nagyságú, határozatlan idomú tömeget láttam előttem, mellyet úgy a hogy találomra czélba vévén, ellőttem puskámat. Az oroszlány erre rögtön összerogyott s csak fájdalmas fuldokló panaszhangokat hallatott. Később azonban felkerekedett, egy nagy szökéssel a pataknál termett; de ennek martján ismét lebempelygett. Itt még egy-két kínos ordítását hallottam ; azután mély csend állott be. — Most már nem kétkedtem abban, hogy lövésem talált, oroszlányom meg van dermedve. Éjfél után csendesen előkeltem leshelyemből s lementem a tanyára. —Lövésem fölriasztotta volt az arabokat, kik most seregesen jöttek köszönetet mondani a szolgálatért , mellyet nekik tettem, söt nagyon kíváncsiak levén , váljon az oroszlány, melly annyi kárt okozott, valóban megdermedt-e ? minden erővel meg akartak erről győződni s kértek, vezetném a helyre hol elesni láttam. Alig voltam képes velők elhitetni , hogy ez a legnagyobb esztelenség volna : a módnélkül sötét éjben az erdőben csak tapogatva haladhatunk s szükség vagy veszély esetén egymás segítségére se mehetünk. Ha az oroszlány meg nem dermedt s csak meg van sebezve, egyikünkre de valamennyünkre is rohanhat s akkor jó drágán adhatjuk meg kíváncsiságunk árát. Illyen s hasonló érvekkel végre sikerült őket arra bírnom, hogy szándékuktól elálljanak s az éj hátralevő részét beszélgetésben töltöttük el , mellynek tárgya az érdekes esemény volt, melly az imént ment végbe. Magam százszorta inkább nyúgodni mentem volna, de a duarbeli ebek az oroszlányt megszimatolván , olly irgalmatlan zajt vittek véghez, hogy daczára fáradtságomnak, álomról még csak álmodnom sem lehetett. Másnap September 4-én, hajnal hasadtával a bokortól kiindúlva, hol leshelyem volt, megkezdtem a keresést : sebvér vezetett a patakig , hol az oroszlányt dermedten fekve találtam. Megvizsgálván a helyet, láttam hogy itt sem dobálta magát s lövésemet csak egykét perezczel élte túl. Ezután kinyitottam hasát, hogy a golyó menetét lássam, melly igen szépen hatolván húsába, ép szivét zúzta össze. Ezalatt az arabok minden nőstül, gyermekestül, seregesen érkeztek hozzám s a legsajátságosabb tagmozdulatokkal énekelték örömükben a Korán verseit ; sőt úgy látszik, még az ebek is részt vettek gazdáik örömében , mert teli torokkal ugattak bele az átalános zajba. A nők váltig kértek, hogy adnám nekik az oroszlány karmait és serényét, miket ők hathatós büvszernek tartanak, de nem voltam semmi módon rábírható, hogy zsákmányom gyönyörű ruháját annyira megcsonkítsam.