Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-04-30 / 12. szám
190 Kérésemre ezután arabjaim öszvért acltak , mellynek hátán oroszlányomat diadallal Batnába szállítottam. M a cl arak fejtés e. Többször említők már e lapokban, hogy nemzeti muzeumunk Xantus János úr honfiúi buzgalmának s a washingtoni Smithsonian muzeum szívességének sok érdekes szerzeményt köszön, mit némileg meghálálni úgy nyílik alkalmunk, ha mi viszont a washingtoni muzeumnak kedveskedünk olly állatpéldányok bőreivel, mellyek északAmerikában nem tenyésznek s az említett muzeumban is teljesen hiányoznak. — Uly állatok, a siketfajd, a nyírfajd, a büdös banka, a csacsogó kari с s és a vörhenyes m ó к u s. A szárnyasok most tavasszal Öltvén fel nászruhájukat, mellyben — t. i. tollazatúk teljes díszében kitömésre legalkalmasabbak : felkérjük ezennel t. vadász hazánkfiait, bogy a kezük ügyébe kerülhető ezen állatok mindenik ivarából egy-egy példányt , hímet és nőstényt, szerkesztőségünkhez beküldeni szíveskedjenek, melly azt kellőleg elkészítve Xantus János úrnak Amerikába küldendi el. Korábbi felszólalásunknak már is az a kedvező eredménye van, hogy az „Erdőszeti lapok" szerkesztői egy — Scherfell erdömester úr által a zólyomi havasokból hozzájuk szállított siketfajdot és nyírfajdot küldöttek be; mind a két példány hím s így — habár az amerikai muzeum érdekében még több kakast is szívesen fogadunk — most a nevezett szárnyasoknak tyúkjaira volna már inkább szükség; ezeknek lövése szabályellenes ugyan, de a fönebbi czélból igazolható. A büdös banka (Upupa epops) annyira ismeretes, hogy szólanunk sem kell róla ; nem így azonban a csacsogó karics, mellyet különböző vidékeken különfélekép — karicsának , szalakótának, népiesen szári csókának is hívnak. Latin neve Coracias garrula ; németül : Mantelkrcihe. E szép madár tollazata tengerzöld, háta és válla vörhenyes , szárnytöve azúrkék, szemeinél csupasz folt látszik. — Gyorsan repül, szüntelen csacsog ; hozzánk tavasz végén érkezik s nyár utolján Afrikába költözik. Mókust terempisztollyal, mellynek egyetlen kicsi serétje az állat bőrében nem tesz kárt — magának e lapok szerkesztőjének is lőni elég alkalma lévén : ennek beküldésével senkit sem akarunk fárasztani s most csupán azon módra óhajtjuk irányozni az érdeklettek figyelmét, melly a lőtt állatok bőrének épen tartására szükséges.— Megjegyezzük még, hogy Amerikába a nagy távolság miatt — már kitömve lévő állatok n e m s csupán ezeknek kitömésre alkalmas bőreik küldhetők; minden attól függ tehát, miként fejtetik le a bőr, lia t. i. az egész madár megromlás veszélye nélkül hozzánk be nem küldhető. E lefejtés módjára nézve , Xantus János úrnak imént megjelent : „ Utasítás természetrajzi tárgyak gyűjtésére, elkészítésére, megtartására és tovaszállítására 1 1 czímü munkájából közöljük a következő kivonatot : Mihelyt a gyűjtő madarat lőtt, tömje be a serét okozta lyukat s a madár száját és orrlyukait gyapottal, hogy ez a vér és gyomortartalom szivárgását meggátolja, mi a példány tollazatát elmocskositaná. Helyezze aztán a madarat papir csúcsbnrokba
