Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-30 / 12. szám

188 Oroszlány vadászataim. (Chassaing önéletírása.) V. Szép és sikeres vadászataimon mindinkább fellelkesülve, September 3-án ismét a Sgog-i erdőbe mentem. — Ez erdőt, melly Lambessától mintegy 30 kilométrenyire fekszik , nagyobb részt gyönyörű czedrusfenyök képezik. A Topherinthi fennsíknak vévén útamat, itt bárom megtelepedett arab osztályra (tribus) akadtam. A mint ez arabok érkeztemet megtudták, azonnal seregesen jöttek hozzám, jelentvén, hogy alig múlik el egy éj a nélkül, hogy az oroszlány nyájaikat meg ne látogatná s hogy minden illy látogatás nékik tetemes károkat okoz. — E tudósításokat vévén, elhatároztam hogy a környéken maradok. Az osztályok egyike közvetlenül az erdő mellett tanyázott s így az oroszlánynak , ha oda akart jutni, nem csak hosszú útat tennie nem kellett, de e kedvező körülmények közt biztosnak tudván magát, vakmerősége is annál nagyobb volt. A duarnak ugyan kerítése volt, a minőt már más alkalommal leírtam, de ez sokkal silányabb védet képezett, hogy rajta a hatalmas oroszlány a legkönnyebben túl ne tehetett volna, mert daczára az egész duart átfogó sövénynek minden éjjel kivitte zsákmányát. A megelőző esten is itt volt a hívatlan vendég s midőn csapái után jártam, ezekből tapasztaltam, hogy mindig ugyanazon úion jön s egy kis bokor mellett halad el, mellyet pár elsatnyúlt gyalog fenyő ágai képeznek. Az előjelek kedvezők s a hely is jó levén , úgy vélekedtem , hogy leshelyemet legjobb lesz a fenyő alatt készítenem , honnét ötven métrenvire, az osztály táborától pedig száz métrenyire kis patak folydogált. Arabjaim csalétkül egy beteg juhot adtak , mellyet csak pár nap előtt szabadítottak meg egészen összemarczongoltan az oroszlány karmai közül. E juhot alig két métrenyire leshelyemtől erősen lekötöztem, mert a hold már nyugovóban levén, nagyobb távolból nem lettem volna képes se lőni, sem pedig a tárgyakat megkülönböztetni. Esthajnalkor be voltak végezve előkészületeim s elfoglaltam helyemet. Sokáig nem hallottam egyebet a szél zúgásánál az ágak közt, melly északkeletről erősen fújt s az arabok ebeinek ugatásánál, mi elég volt arra, hogy ébren tartson. Tizenegy óra tájban a juh eleinte nyugtalanság, utóbb félelem jeleit adta s elkezdett kapálódni. — E jól ismert jelek csalhatlanok voltak s azonnal a legnagyobb figyelemre késztettek : gondosan néztem körül s megvizsgáltam a tér minden egyes hajlását, de nem láttam semmit. Várakozásomban pár perez múlt el ; végre azonban bizonyos távolban nagy fekete tömeget pillantottam meg, mellynek árnyéka a patak mellett egy kis vigályost sötétített el. E tömeg lassan haladt a vigályoson végig s közeledett hozzám; öt perczczel később már szép, erős nőstény oroszlánynyá vált szemeim előtt s gyorsan egy szökéssel ugrott juhomra, melly csak egy nyögéss'zerü kiáltást hallatott.