Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-30 / 12. szám

187 egy nyomorult alacsony szük szobából, mellynek egyharmad térségét a szélesen körülpatkázott termetes banyakemencze foglalja el, egy tág konyhából s egy kamrából áll, még rendes istálló is alig egykét illy en csőszháznál van. Öt hat vadász, a csősz és számos tagú családja annyira betöltik e vertfalú, sárpadozatú szurtos szobát, hogy zsúfoltság miatt mozogni alig lehet ; télen a rekedt melegség — mert tanyásaink , a nélkül hogy valaha szellőztetnék, pokolmelegre fűtik szobáikat — sa kigözölgés miatt valódi gyötrelem e helyeken időzni ; pedig a midőn összes erdeink, közép számítással, évenkint 12—13.000. újftot jövedelmeznek, egyegy tisztességes vendég vagy erdészszobát s külön istállót, legalább a látogatottabb erdők csőszházaihoz építtethetne a város. Az illy módon alakult vadásztársaságnak első gondja villás reggelihez látni s mialatt — az alföldi ember mellőzhetlen útitársa — a Csokonaiféle csikóbőrös az ö szokásos körútját kezeink közt bejárná, rendszerint kedélyes ötletek, találós észrevételek s talpraesett élezek özöne, emelik a vadászkör napi örömeit. Ezután virgoncz kópéink szabadon bocsáttatnak s az élénk vadásztársaság, ötven hatvan lépésnyi tért hagyva egymásközt, félkör vonalban megindul s lassú léptekkel halad az erdőn, kitűzött irányban előre, mindaddig, mígnem a rendes hajtásból meggyőződött, hogy kópéink a nyúlat már derekasan felfogták. Ekkor megállapodunk s a szerint, a mint a kopónyafogás majd távolabb majd közelebb hallszik, mozgunk mi is előre, vagy megállapodásunkkal szünetelünk. Kopászataink csakis illy modorban legélvezhetőbbek ; mert rendkívül sebes kopóink előtt a felriasztott nyúl, erdeink egyenes talaján , eszeveszett futása közben olly messze tért nyer előre : hogy igen gyakran — a kopók neszezését többé nem hallva — a hajtást végkép megszűntnek hinnők s nem ritkán egy órai távolban fordul meg a nyúl s megcsendesült kopóink előtt bujkál a vidékre vissza, honnan fölveretett. — A vén nyúl, melly régebben néhány hajtást már kiállott, nem fordúl meg, hanem egyenes vonalban az erdő árkait keresi, hogy sikra menekülhessen, hol azután kopóink a térnek többé nem urai. Kopóink e manővert már annyira ismerik , hogy az erdő széléig nyomon futva, onnan—kivéve a kezdő kölyök ebeket—visszafordulnak , másik nyúlat keresendők. A vadászok lassú előrehaladása a tekintetben is előnyös ; mert, míg kopóink a felfogott nyúllal a messze távolban vesződnek, vadászaink addig ugrásból nem egy nyúlat ejtenek el. Ma előreláthatólag nem lesz siker. A kemény hideg alig kiálható. A nap remegve tekint alá, mintha mondaná : magam is fázom, meleggel nem szolgálhatok , annyit még is megteszek, hogy déltájban a zúzmara faágakról és bokrok tetejéből le fog hullani s látkörötök szabad tért nyerend. Nincs benne köszönet, mert a futó nyúl csapáit elborító zúzmara kopóink nyomozó szaglását gátolja s e miatt egész napi fázlakodásunkra és fáradalmunkra egyetlen nyúlnál több nem eshetett. Gömöry Frigyes. (Folytatása következik.)