Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-30 / 12. szám

185 számú rendes vadászokat számlálnak ; a kereskedői s iparosi osztály még kevesebbet ; a módosabb birtokos gazdák osztálya e téren alig van képviselve ; de az alsóbb rendű parasztság és népünk legalsóbb osztálya, a tanyai kertészség, vagy tanyaszolgák , giinynéven : gányók, legnagyobb számát teszik síkföldünk vadászainak.—

Es noha ezeket méltán lehet „koczavadász" elnevezéssel illetnünk, mégis fegyvereik által, hahogy határaink olly szerfelett nagyok nem volnának s különösen a nyúl és fogoly rendkívül kedvező tenyészete, úgy vándormadaraink kimondhatatlan sokasága fegyvereikkel nem daczolnának , apróvadaink végkiirtása kétségen kivül bekövetkeznék. Nálunk a haszonvadászatot csakis ez osztály űzi s Pest piaczain apróvadaink jelentékeny árúforgalom tárgyai. Nem tartom feleslegesnek a g á n y ó állapotára s jellemzésére vonatkozólag megjegyezni, hogy minden tanyagazdának van egy illyen kertésze , kinek évi fizetését képezi : a nyomorult tanyaviskóban szabad lakás ; két véka alá való szántóföld ingyen használata ; 12. icczc tengeri alá szükségelt darab föld, mellynek termése felében a gazdát illeti; készpénz fizetése : semmi. E kertészek száma összes határainkban 2000-re tehető. Kötelességük : a tanyaépületekre , a gazda takarmányaira, gazdászati eszközeire s minden egyebére a tanyában gondot viselni s bizonyos szolgálatokat is teljesiteni. Hogy élhetnek meg e parányi jövedelemből, főleg a midőn mindegyikük, közönségesen több tagból álló család fentartója? Elég legyen megjegyeznünk, hogy a gányó az enyém és tiedröl igen korlátolt fogalommal bír ; a vallásosság s erkölcsiség legalsóbb fokán áll ; a lelkiismeret szavára pedig csak ritka esetben hallgat. Egyébiránt nyáron dologra jár, felesége a tanyában aprójószágot (szárnyasokat) tenyészt, mellynek fele a gazdáé ; az életre valóbbja ősztől tavaszig vadászgat, egész éven át pedig, a mennyiben megejtheti: a gazda vagyonát — szerinte, csupa élelmességből — lopogatja, minélfogva, igen találólag : a Kertész „K á r t é s z" névvel is illettetik ; mindazonáltal mint szükséges rosz alföldi gazdászatunk körül, nélkülözhetlen egyéniség. Az átalános lefegyverzés után, midőn csak ritka embernek jutott a kedvezmény fegyvert tarthatni, a gányót e körülmény nem hozá zavarba ; mert a midőn fegyverhiány miatt, különösen a nyúlszaporulat jelentékeny kezdett lenni, pusztáink ezen alsóbb rendű lakója, tőrökkel igen nagyban s végre kártékonyán üzé a nyúlpusztitást. Egy illy tör 100—200 öl hosszaságú, erős kötélhez alkalmazott igen sürü dróthurkokból állittatván össze, gazos helyeken, faczövekekkel egyenes vonalban kifeszittetett. A gányók tizen tizenketten egy társaságban, a kifeszített tőrrel szemközt nagy félkörben ostorcsattogás és iszonyú lármával eszközlék a hajtást. A nyúlak vaczkaikból fölveretve egyenest a törvonalnak irányzák futásukat s a sodronyhurkokba keveredvén, az ott lesben fekvő czimbora által kalapácscsal verettek agyon. Az eredmény nagy volt : naponként egyègy illyen tőr által 15—20. nyúl is el-