Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-30 / 12. szám

Szerda, apr. 30. 12. sz. Hatodik évfolyam 1862. YADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Kecskemét és vidéke. (Vadászrajz.) A téli idény, vadászati szabályok s élő törvényeink értelmében, február elejével befejezve lön. Sokat és sikerrel használt lőfegyverem s egyéb vadászeszközeim pihenőül immár fogasra aggatvák ; magam pedig alkotmányos tisztviselői állásomat már korábban odahagyva : hogy hivatásszerű foglalkozásaim szüntével magamnak üdítő szórakozást szerezzek, jelen vázlatok Írásához fogtam, mert hiszen a szenvedélyes vadász a vadászati esélyek elbeszélése és leírása közben is mulat és lelkesül. Síkföldünk vadászait e közlemény kevésbbé fogja érdekelni ; gyakorlatilag ismerik ők vadászataink külön nemeit ; de a hegyvidéki vadászok, ott a havas bérezek és százados fenyvesek honában, kik alföldünket, ennek egyes vidékeit, síkjait, erdeit, tavait, nádasait, mocsárait legfölebb hallomásból ismerik, vadászataink némelly sajátságairól pedig fogalmuk sincs : talán némi érdekkel olvasandják soraimat; ép úgy mint mi alföld vadászai élvezettel veszünk minden közleményt, melly honunk hegyvidéki vadászatairól — e becses lapok útján— élethű leirásokkal kedveskedik. És illyenkor elmerengő lelkem előtt fel-felmerülnek rég letűnt iíjúságom első élményei, mellyek felföldünk hegyóriási közt, az őseredetü rengetegekben részemül jutottak. A délibábhoz szokott s a láthatár korlátait nem ismerő sikföld lakója köztük növekedett. Már mint iskolás fiú, lőfegyverrel kezében mászta meg Selmeczbánya bérczeit s ezek büszkeségét a kopaszfejü vén Szitnyát, melly a szomszédos hegyek kopár szirtcsúcsai felé emelkedve, sötét mogorva arczán néma borongással néz a letűnt századok után. Tagadhatl

an, hogy a hegyek ős rengetegeiben szakavatva rendezett vadászat magasabb élveket nyújt síkföldünk egyhangú — hogy úgy mondjam parlagi vadásza12