Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-30 / 12. szám

182 tainál. A hegyvidék lélekemelő regényessége s a keblében ápolt állandó nagy vadak honossága — a szintérnek nagyobb változatosságot s a vadásznak több hevélyre ad alkalmat. Nekünk nagy vadaink nincsenek. A vándormadarakon kivül a nyúl és fogoly mindenünk ; változatlanul hü lakói ezek erdeinknek, tanya- és pusztavidékeinknek. A róka nagyon gyér tenyészetü s száz meg száz nyulat ejtenek el vadászaink addig, míg egy róka kopóik elé vetődik, vagy a hajtásba keveredik. A farkas még ritkább tünemény. Csak ha telünk rendkívüli, ha vidékünket magas hó borítja, a csikorgó hideg készti pusztáink bebarangolására ; akkor kerülgeti kullogva a juhnyájakat s a pásztorember éberségét próbára teszi. Tenyészetére nézve síkföldünk a farkasnak nem hazája, legfelebb a pusztáink délnyugoti részeit szegélyező , itt-ott törpe nyárfacsoportok és tüskebokrokkal tarkázott nagy terjemü homokbuczkáink ridegebb tájain akadnak az utánok lest vető tanyások egynémelly évben farkasfiakra s azokat zsákra szedve, rendesen a városházán bemutatják : hogy a megye által kitűzött díjban részeltessenek. Télen legkiválóbb rejthelyeik a roppant kiterjedésű nádasok , honnan éjjel prédáik után járnak. Nálunk a pásztorebek, jelesül a juhászkutyák hatalmas ellenei a farkasnak, melly nyiltan soha sem s csak orozva támad a falkára ; de az őrebek, hacsak észrevehetik a ravasz tolvajt, mindenkor elűzik a nyájtól.— Volt eset, hogy a hosszú vasszegekkel körülnyakravalózott juhászebek a rablóvadat véres tusában annyira leküzdék : hogy az elősietett juhász, súlyos botjával könnyen kiolthatá életét ; ellenben történt már az is, hogy a tanyaudvar dudvatetején fekvő kuvaszt — nem találván más gyomorenyhitőt — ragadta magával a falánk orzó. A farkas, ujabb időkben, tüzetesen nem is tárgya vadászatainknak. — Több ízben rendeztünk már hajtóvadászatot pusztáink azon részeiben, hol farkasokat véltünk fölverhetni ; de egyszer sem sikerült csak egyet is körbe kaphatnunk s be kelle látnunk, hogy e neme a vadászatnak nálunk nem háládatos. Vadászataink minden egyéb tárgya a vándor madarakból áll, mellyek száma annak idején rendkívüli. A vadkacsák és a vizi szalonkák minden faja nedvesebb esztendőkben elözönli vidékünket s az ezekre folyó vadászat tavasztól a fagyok beálltáig tart. Az erdei szalonka tavasszal és ősszel mutatkozik nem nagy mennyiségben s vadászatuk tövissel borított erdeinkben rendkívül fáradalmas. A szélkiáltó aratás után érkezik ; ugyanekkor éjjelenként a vadlúd is meglátogatja tavainkat. Túzokok is időznek távolabb eső néptelenebb pusztáinkon. Síkföldünk vadászatait következőkép osztom fel. Kopászat. Vizslászat. Agarászat. Kocsi- és szánvadászat. Talpaló-vadászat, nálunk gúnynéven : gányózás. Hajtó és körvadászat.