Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-20 / 11. szám

177 Ezeket előrebocsátván , közlött nézeteid ellenében — miután ezek a „Vadászlap" 1858-ik évi folyamában nyilvánított állításaim egy részét támadják meg, határozottan s minden tartózkodás nélkül ismétlem : hogy a szalonkaidényre, az az a csekély vagy nagyobb tömegben érkező szálláscsináló szalonkák számára, a költés, szaporodás , és éghajlati viszonyokon kivül, a tápszer megkívánt kellő létezése bir leginkább döntő befolyással; mert hidd meg kedves barátom, hogy bármilly kedvező körülmények között is a Petlen, Iharos, és Kőszeg vidékének gyönyörű erdőségeiben soha sem volt s leend annyi szalonka, mint a legroszabb években báró Prandau, Jankó vits és Erdődy grófok slavoniai vadászterein, melly választott vidékeket a szalonkák nem az ősi tanyához vonzó kegyeletből, vagy a vidékhez viseltető ábrándos romantikából, hanem természeti ösztönüktől ragadtatva a legprózaibb okból, az élelem minőségének és mennyiségének feltalálása végett keresnek fel. Chernel Kálmán. Kőszeg, april. 2. A nyeregben ülésről. (Vége. *) A lovar és a lovas vadász ülése közötti fökülönbség az, hogy az utóbbi — lábai hosszaságához aránylag, hosszabb kengyelszíjakkal lovagol mint a jockey, mi sövényugratásoknál szilárdabb ülést biztosit neki; sima talajon nyargalva azonban annál jobb képet fog nyújtani a vadász , mennél jobban megközelíti a jockey ülését s ez lovára nézve is annál előnyösebb leend. Habár a lovas vadászok ülésmódjai közt sokkal több a különbözőség, mint a lovarokéi közt s nem olly üzletszerü mint emez : van még is bizonyos könnyüség és önbizalom a vadász ülésében, mit a közönséges utazó vagy sétalovasnál nem láthatunk. — Ez utóbbi az ügetésen túl egy kis canterre vagy mérsékelt rövid vágtatásra vállalkozik : míg a vadász, ki már mindenféle lovat ült, mindenféle talajon lovagolt s árkot, bokrot, sövényt ugratott — lia sétalovaglást tesz is, olly keresetlen teljes biztosággal ül nyergében, hogy az ülés módjára nem is gondol ; meglátszik rajta azonnal , hogy jó lovas, anélkül hogy illyennek feltűnni igyekeznék s épen e minden erőlködés hiánya árulja el benne a lovas vadászt. О is, mint mások, balkezébe fogja a kantárt ; de semmi sincs átalánosabb, mint illy lovasokat jobb kézben tartott kantárral látni nyargalni s röviden vágtatni. — Hacklovakon a jockeyk is többnyire így tesznek. Ha biztos jó lovon látunk illy lovast, tízet lehet egyre tenni, hogy ez falka után szokott lovagolni ; a merő sétalovas attól tartana, hogy ha jobb kezét használná, kinevetnék öt, mint ollyant ki nem tud lovagolni; ha pedig utánzásból tenné, bármilly egyszerű is magában a dolog, rögtön meglátszanék rajta a könnyiidedség hiányából , hogy utánzás bíz az. Vannak bizonyos dolgok, mellyek bizonyos egyéneknek jól állanak ; de ha mások kísérlik meg, azonnal kirí a mesterkélt modor. Közönséges alkalommal kerülni kell minden negélyezését a sajátszerű lovaglási modornak, mert ez rosz Ízlésre mutat. A versenylovon ülő lovar ülését utánozni nevetség volna, szintúgy a vadászét is, vagy a katonáét. Nincs arra semmi ok, hogy *) Lásd a 7. szám.)