Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-20 / 11. szám

175 szatükrözve; mert én is, mint minden szenvedélyes szalonkavadász, a jó szalonkaidényt nem az időjárás kedvező voltából, hanem a vidékeinket meglátogató szalonkák tömegesb megjelenéséből, úgy a felmutatható sikerdús eredményből határozom meg. Nem tartva sokat az időjárási jóslatokra s eltérve Ampére-nek okszerűségen alapúit valószínűségi számításától — mellyeket a világi dolgok folyamában gyakran csalva bár, de többnyire alkalmazhatóknak ajánl és fogad el az értelem — én is kedves barátom, a szalonkáknak várva várt számosabb jövetelét semminemű jelenségekre sem alapítom , hanem a véletlen játékára bizom. Ámbár a szalonkaidényre vonatkozó okoskodásaidat nagyobb részben érvekkel biroknak ismerem el, azon állításodat azonban : hogy a szalonkák nagyobb , vagy kisebb számbani megjelenése vidékünkön , kizárólagosan a költés, szaporodás, és a vándorlásuk ideje alatt uralkodó kedvező , vagy kedvetlen időszaki befolyásoktól, nem pedig a táplálatukhoz szükségelt viszonyok alakulásától függene — egyáltalában nem oszthatom s azért megengedj, hogy ezen tévfogalmadat jelen soraimmal megczáfolni törekedem. Hogy a jó költés^ szaporodás, kedvező időjárás , mint minden szárnyasoknak , ugy a szalonkáknak is vidékeinken tömegesb megjelenésére csak előmozdító befolyást gyakorolhat, tagadni nem lehet, de hogy a táplálási, és életfentartási szükség a madarak s így a szalonkák vándorlásainál, nyugállomásaik s telepedési helyeik megválasztásánál egyik legtevékenyebb rugerő, azt a természetbúvároknak a természet könyvében századokon át tett észleléseiből, az állatok élettanából s működéseik tüneményeiből meríthetjük. Ezek nyomán a szárnyasok tavaszi és őszi költözése részint éghajlati viszonyok, részint és főkép a tartózkodási helyeiken érzette tápbiány okáért történik ; mert a lég ezen számos és mozgékony lakóinak létezése , bármilly függetlennek látszassék is, a természet azon törvényéhez vagyon idomítva, mellynek minden mi e földi léthez van kapcsolva, akaratlanéi hódolni kénytelen. A világ mindegyik részének meg vannak saját madár nemei s fajai, mellyek némellyike csak bizonyos tartományokban, míg másika csaknem általánosan az éghajlat és táplálék minőségéhez képest van elterjedve. Minél korlátoltabb valamelly vidéken a szárnyasok fentartására szükségelt tápszernek minősége és léte, annál korlátoltabbnak is kell lenni ott a szárnyasok menynyiségének s innét önként következik : hogy olly vidékeken, bol a növények s a rajtok és ezek közelében élő rovarok férgek száma legnagyobb, mint a forró öv közeitartományaiban, ott a szárnyasok száma is terjedtebb; ellenben a növényzet végpontjain az éjszakisark vidékein, hol a növény és rovarvilág csak keskeny körre van szorítva, táplálékhiány miatt szárnyas is legkevesebb található ; míg a mérsékelt égalj alatt a növények száraz hüvelyeiben megmaradt magvakból élő madarak élelemhiány veszélyének nem lévén kitéve, télen át is megmaradnak, s csak a rovarokból élők, miután ezek a zordon időszak folytán táplálkozási feltételeiket tartózkodási helyeiken többé föl nem lelhetik, érzik magukat kényszerítve, életszükségleteiknek megfelelő melegebb tartományokba költözni. Vándormadarainknak nagyobb része a Középtengeren átvonúlva, Egyiptomot, a Vöröstenger partjain elnyúló téreket, de különösen Nubiát tűzi ki költözése czélpontjáúl, hol az esözési időszakban — melly november végétől martius elejéig tart— a fehér és kék Nil kiöntéseit a rovarok és férgek bősége kisérvén, ezen hónapokban