Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-30 / 9. szám

134 húz, hangosabban makog s a vizslát jobban bevárja. De lám, mind ez csak a tavaszi húzásra vonatkozik; ősszel mind egyforma már a snepf; nincs nagy vagy kicsiny mert ez utóbbi jól felhizott már honában ; nincs kéklábú, mert lábának fiatalkori tavaszi kék bőrzete őszig megbarnúlt. Aztán nem csak én, hanem alkalmasint minden figyelmesebb vadász észlelhette tavaszi húzás alkalmával azt, hogy két különböző nagyságú és tollú szalonka üzekedett a levegőben ; pedig tudjuk, hogy a madár a párosodás dolgában pedáns állat s különböző fajok a szabad természetben nem vegyülnek ÖSSZe. (Folytatjuk.) Oroszlány-vadászataim. (Chassaing önéletírása.) iv. April 15-étől augusztus 15-ig hasztalanúl jártam s csatangoltam, mert egyetlen oroszlányt sem láttam ; sőt még a lakóknak eddig olly gyakori panaszait sem hallottam. E sikertelenség oka úgy vélem az volt, hogy az évnek ezen szakában a saharai osztályok a déli vidéket odahagyva, mind a hegyek közé vonúlnak, hol nyájaik számára illyenkor bőséges legelő akad s így az oroszlány is tanyájának közelében találva zsákmányát, nem véli szükségesnek a rónákra lejönni. Augusztus 15-én a bozzolai fensík azon pontjain jelentem meg, mellyet az oroszlányok kútjának hívnak. E fensík Lambessától négy kilometrenyire sürü erdők közt fekszik, mellyekben egy egész oroszlány-család tanyáját fedeztem fel. Két öszvért hozván magammal csalétekül, ezek egyikét magán a fensíkon pányváztam ki a forrás mellett, mellytől a környék nevét bírja s hol több ösvény futván össze, az oroszlány bármellyiken jöjjön is, a számára kitett zsákmányt azonnal megláthatja. A másikat pedig a fensík keleti tetőjén, szemközt az erdővel állítottam fel s mert ez volt közelebb a sűrűséghez s így az oroszlány megtámadásának is inkább kitéve, ez okból magam is mellette álltam lesbe a gyér ágak mögé, mellyek testemet csak féligmeddig fedték el. E leshely mögött, melly nem volt ugyan ínyemre, de jobb hián mégis megjárta — e leshely mögött mintegy ötszáz métrenyire kis vigályos volt az erdőben, hol az oroszlányok a forrásról jővén, többnyire darab ideig megszoktak pihenni, míg azután, mint már kitudtam, azon ösvényen, melly a hegyeken át Lambessába vezet, mennek ismét vissza. Minthogy tehát ez volt a pont, hol leggyakrabban fordúltak meg, alig találhattam volna jobb helyet, mellyen az éjet töltsem, mert leshelyem csak annyiból volt kedvezőtlen, hogy az ágak nem eléggé fedtek el, míg különben mind igen jó kilátást nyújtott, mind pedig az oroszlányok forgójához elég közel esett. Esti hat órakor, miután még egyszer meggyőződtem, hogy öszvérem elég tartósan van megkötve, elfoglaltam helyemet s készen álltam minden eshetőségre. Alig egy óra múlva nőstény oroszlány hangos ordítása hangzott az erdőben, nem messze az emiitett forrástól; fél órával később pedig egy hím oroszlány hatalmas hangja jelenté, hogy már ketten vannak. E jó előjelek is eltöltöttek már ugyan reménynyel, de határtalan volt örömem, mikor a folyvást szaporodó hangokból azt tapasztaltam, hogy az egész család együtt van.