Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-20 / 8. szám

125 Mérlegbe vetve már most a kérdést, valljon az említett javaslat a fönebbi ezél sikerét még inkább előmozdítaná- vagy legalább annak szintúgy megfelelne-e ? — a választmány nem hallgathatja el azon meggyőződését, hogy a tervezett változtatások elfogadását nem hogy üdvösnek , vagy ezélirányosank—sőt ellenkezőleg s egyenesen czélellenesnek találná. Mert, habár a pénzbecsérték jelen viszonyai közt, midőn honi birtokosainknak külföldi jeles ló szerzése meg van nehezítve , első pillanatra kivánatosnak látszanék is a védvám e neme, melly a díjnyereménynek a birodalomban maradását mintegy biztosítaná : — de más részt méltán lehetne attól tartani, hogy ezen előnyt aránytalanúl múlná felül a hátrány, melly a Császárdíj terheinek a külföldi jelesbb lovakat illető emelésével s eladási kényszerével—habár ez csak ideiglenes rendszabályúl is állíttatnék fel — hazai lótenyésztésünkre háromolnék. Ezen állítás érvei : Ha nem bizonyosnak, több mint valószínűnek mondható, hogy ha a honi versenykedvelök közt találkoznék is, ki olly első rendű lóért nem kímélné a költséget, melly a birodalombeli lovaknak 15 vagy 17 fontot adhatna: a vételtől okvetlenül visszariasztaná őt az eladási kényszer, melly a belföldi lótulajdonost ép úgy korlátozza mint a külföldit ; — mert feltéve, hogy a díjnyeremény és az eladási ár összege meg is felelne a nyertes eredeti árának, kérdésbe sem jöhet az , hogy a tulajdonos e jeles ló további esélyeit a gyepen és a ménesben eladni hajlandó legyen ; nem is említve azon esetet, midőn az eladás a tulajdonosnak közvetlen és jelentékeny kárával járna. Nem jővén be e szerint külföldről jelesbb vérű lovak , megszűnnék itthon is a tenyésztési javításnak módja és alkalma s a honi gyönge lovak többet fognának ugyan nyerni, de elveszne az ösztönzés jobbat tenyészteni és kevesen lennének csupán tenyésztési czélból jeles külföldi mént vagy kanczát venni hajlandók. Ugyanazon ok, melly a belföldi lókedvelőt külföldi jeles ló vételétől visszatartaná , t. i. az eladás kényszere, még inkább elijesztené a versenyzéstől a külföldi tulajdonost : s így ha a javaslatnak egy czélja az volna, hogy az első Császárdíj jeles lovaknak magán a versenypályán vételére adjon alkalmat, úgy e czél is merőben tévesztettnek mondható. Az első Császárdíjérti verseny körüli eddigi tapasztalás továbbá azt mutatja, hogy — kivéve a múlt évi esetet, midőn Lanchester a bécsi és a pesti ezer aranyat nyerte — máskor egy s ugyanazon lónak a bécsi és pesti első Császárdíjra nem voltak kedvező esélyei; míg viszont a pesti pálya más nagyobb díjai, mellyekre külföldi ló is versenyezhetett, hazánkban vagy a birodalomban lévő lovaknak jutottak. A választmány már magát a kíil- és belföldi ló terheinek nagy különbségét elegendőnek tartja arra, hogy ez külföldi jelesb versenylovaknak — egyedül csak nyerészkedési szempontból — pályánkra hozatalát megnehezítse ; sokkal fontosabbnak azonban s egyenesen hátrányosnak tartja az eladási kényszer feltételét s ezt a fönebb elősorolt okoknál fogva egészen mellőzendőnek véli. Mi ellenben a terhek meghatározását illeti, a választmány erre nézve azon módosítást találná ajánlatosabbnak, melly a birodalomban elletett lovaknak a tervezett 7 font helyett 10 font teherkönnyebbséget nyújtana ; más részt pedig azon nézetben