Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-20 / 8. szám

126 volna, hogy 200 guineanél jóval magasabbra emeltessék ama külföldi díj nagysága, mellynek nyerésétől függeszti fel a javaslat azt, hogy az illy lóra 7 fonttal — s ha kétszer vagy többször nyert, 10 fonttal több rovassék. Ezen annak idején és helyén benyújtott emlékirat tanúságot tesz arról, hogy a pesti lovaregylet választmánya a versenyszabadság elvét sokkal inkább tiszteletben tartja , mint sem — talán saját közvetlen érdekeire tekintve, külföldi lovak ellenében védvámot emelni kivánna ; más részt pedig magát a versenyt nem tekinti végezélnak, hanem csupán eszköznek a honi lótenyésztés emelésére s ennek érdekében felszólalt olly rendszabályok ellen, mellyeket a lótenyésztés haladására nézve károsaknak hitt. — Hogy azonban emlékiratilag kifejtett érvei tekintetbe nem vétettek, bizonyítja a lapjaink mai számában közlött propositio, melly a tervben közlöttöl csak annyiban különbözik, hogy a belföldön ellett vagy nevelt lovakat az eladási kényszer alól kivette s a birodalomban ellett lovaknak csak 5 f. teherkönnyebbséget ád. S z e r k. A mi Ígérve volt! Ság , mart. 17. Majdnem két egész hét múlt el azóta, hogy utolsó közleményemet útnak indidottam ; s megvallom csak azon kötelesség érzete, hogy adott szavamnak ura legyek, bírt arra : hogy ma tollat fogjak ; mert a mitől féltem akkor, bekövetkezett ; cserben hagyott védszentem ! s ha tovább is a mostanihoz hasonló időjárásunk lessz, van okom nemcsak jövendölésem helyességét, de magát a szalonkaidényt is félteni ! Alig, hogy útnak indítottam minapi soraimat, már is az akkoriban hulló lanyha eső hó eséssé változott s azon hó, melly 24 óra alatt lehullott, bár álló öt napig egyre engedett, még sem mozdúlt helyéből ; mert, — az éjjenkinti fagyás, melly a hóesést követé, ellensúlyozá a napközti olvadást. Elvégre 13-kán valóban melegen sütöttek a nap sugarai s az árkok mélyedéseiben is felkeresték és elfogyasztották a hó utolsó maradékát ; e szép napot még szebb est és széltelen borús éj követte — éledni kezdtem, de reményleni nem mertem még ; főleg nem azt : hogy 14-kén szalonkát fogok löni : pedig úgy lön! az nap délben t. i. egy távolabb esö erdőmből, azon hírrel lepett meg a csősz : hogy „két szalonkát vertem fel, uram ! " Egy óra múlva a helyszínén — s más kettőnek elteltével — négy szalonka birtokában voltam ; s noha e négynél többre minden szorgalmam daczára sem akadtam, mégis nagy megelégedéssel tértem haza s bizton hittem: hogy mától fogva, majd zsák számra hordom a sok és szép szalonkát. De — nem úgy verik a czigányt ; s jól tettem sietni a kedves vendégek elfogadására, mert — a ma elejtett egyet kivéve, se több se kevesebb , se azon se más erdőmben nem mutatkozott. S én ugyancsak kénytelen vagyok , mint hamis próféta megjelenni, а „V. és V. lap" t. olvasói előtt. Oh az a fatális hóesés ! arra bizon nem számoltam ; s azóta mintha megbűvölték volna az időjárását : egyre tiszta szeles napok, ragyogó csillagos fagyos éjek vannak, ezt pedig a szalonka ugyancsak nem kedveli, de — nem csodálom, magam sem szeretem — illyenkor !