Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-20 / 8. szám

118 sarat, sőt egy hatalmas nagy medvét el is ejtettek. Medve előtt egyes hátrálás néha máskor is történt ; de illy tömeges futamra nem emlékezünk. Utólagosan megemlitem , hogy tevékeny Macskási Ferenczünk érdekes, sajátszerű vadászalbum összeállításán fáradozik, mellybe mindazoknak, kik a görgényi erdőkön ujabb s régibb időkben medvét ejtettünk el, fényfestésü arczképeink lesznek foglalva, szokott vadász öltözeteinkben, sivatag vadonban, kőszirtek között. Hogy az album teljesebb legyen, az innen kétnapi távolságra eső Görgényből szánakon ideszállittatta közszékely és oláh puskásait és kürtös czigánypeczéreit, kiknek sajátságos torzonborz alakjokat s tájöltözetöket jeles fényképészünk hiven adja át a következő ivadéknak. — Minden arczkép után le lesz irva a bősz vad elejtésének helye, ideje és körülménye. Mostani vadászataink hü rajza mellett, fellebbentjük honunk régebbi vadászatait és vadjait, melly eket iróink mulasztása íuiatt nagyon hiányosan birunk. A századok alatt honos bölény eltűnt őserdőinkből, a medve hasonló sorsra juthatand. Hadd tudhassa az utókor : mikor s mi okból történt e zarándokolás. Az album három példányban lesz szerkesztve. *) Az egyik megőrzés végett nemzeti muzeumunk számára, a más saját használatára, a harmadik saját kívánságára Waldeck herczegnek küldetik a német herczegségbe, lakására, ez utóbbi német nyelven szerkesztve. — Azt hisszük, ez album a német urakra ellenkező hatást fog gyakorolni, mint ránk tett volt az augsburgi „Allgemeine Zeitung" 1847-dik évi 74-dik számában megjelent leírása azon farkas halálának, melly Würtembergben Klebron helység határán tartózkodva, az egész tartománynak két évig átka, pásztorok és utasok ijesztő réme volt s mellyet az említett helység erdején Krauch kerületi biztos úr és Keppler főerdősz sok fáradság után „borzasztó életveszélyek közt, hősies elszántsággal, maguknak halhatatlan nevet szerezve" végre elejtettek , mire az több száz bámészkodó s ujongó nép kíséretében Stuttgardtba szállíttatott. Újfalvi Sándor. Egy öreg szalonkavadász élményei. (Folytatás.) Az ismeretes deák közmondás : „Optima lingua саго, pessima lingua саго" а szalonkára is alkalmazható, t. i. nem húsára, hanem lövésére, a mennyiben ez a legkönnyebb és a legnehezebb. Vegyünk példákat : Gyönyörű csendes késömarcziusi est ; ott állunk a vágás mellett, meglehetős nyílt kilátással a vidékre, honnan a szalonkák húznak, de még is eléggé elfedve, hogy a jövő már messziről meg ne láthasson minket, vagy vizslánkat, melly nyugodtan ül előttünk s jobb hallása levén mint nekünk, már távolról meghallja a szalonka *) Egyenes irodalmi veszteségnek tartanok , ha e díszes és nevezetes album szövegét csupán a három példánynak aránylag csekély számú olvasói élvezhetnék. E veszteség nagyságát még inkább emeli előttünk annak sejtelme , hogy e szöveget a legilletékesebb kéz állitandja össze , mellyben a fegyver és toll egyaránt honos s melly sok évi saját élményein kivül, az ösi jegyzeteket, hagyományokat és adatokat ép olly velős modorba, mint plasticai hű képekbe tudja foglalni. Legyen szabad kérnünk és remélnünk ,hogy e nagy érdekű szöveg а „V. és V. lap" hasábjait gazdagíthassa. S z e r k.