Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-28 / 6. szám

90 így először tündökölni láttam, azt gondolám magamban, hogy néhány évezreddel ezelőtt az úr Isten arany, ezüst és drágakőből készité e fej éket s azt későbben Hunnia kedves leányának homlokára tüzé. Ezen hegyláncz öskoronánk örök jelképe gyanánt, annyi század óta változatlan fényben ragyog honunk fölött. A haza és a korona ragyogjanak s álljanak is meg együtt olly szilárdúl a jövő évezredek minden viharaiban, a mint és a meddig a Kárpátok fennállanak. Különben mindezen még meglévő s itt ott a síkra is leereszkedő szép cseretek s nagyobb facsoportok már csak eltörpült maradványai a rengeteg őserdőknek, mik Borsodban nagyrészt még ezen század elején megvoltak. Múcsony alatt és Dúsnok, a hírneves Angyal Bandi szülőfölde közelében, még néhány óriási tölgy — az őserdőnek magvaszakadt végivadéka égfelé meresztvén félig elkorhadt tagjait, most is hitelesen tanúskodik a hajdan e síkokat borította vadon erdőkről. Hitelesen értesültem arról is, hogy a gróf Csáky család levéltárában a múlt századból egy okirat van meg, melly elősorolván a családnak borsodi birtokait s azoknak jövedelmeit, a mostani Múcsonyról következő szavakban emlékezik : „Praedium Muchon, cujus praecipuus proventus ex venatione cervorum et aprorum —rfl. 5. Ezen jövedelem még azon boldog időkre esik ugyan, midőn a magyar kir. kincstár elnökének évi fizetése 200 ft s két pár sárga topánból — némelly nagyobb megyei első alispánoké pedig 10—12 ft s egy vagy legfölebb két pár piros csizmából állott, de ezen néhány szóban meg van irva e vidéknek egész vadászati története is : nemcsak az északi összes hegyvidéket, de a Sajó és Boldva mentében elterülő nagyobb síkokat is hajdan sürü s maradványaikban most is nagyszerű tölgyerdők boríták. Ezekben fő és sörtevad, tehát bizonyosan medve és hiúz is csapatosan tanyázott. Az erdők akkoriban semmit s a mindenütt bőven talált vad is illy nagy határban minő a múcsonyi, csak 5 forintot jövedelmezett, akkor is átkozott kevés, ha alatta arany forintot kell is értenünk. Most az utolsó múcsonyi zsellérasszony is néhány ölnyi kenderföldjéből többet vesz be ennél ; a 12 ftos alispánok ideje is elmúlt, fő és sörtevad pedig az egész megyéből rég elpusztult. Most a Sajónak egész hosszában több mértföldnyire húzódó ezen síkokon mindenütt a legszebb szántóföldek és kaszállók szakadatlan sora díszlik s a legvirágzóbb mezei gazdászat alkotta tilalmasodban lelik föl a nyúl, fürj, haris és vadrucza, a hétköznapi kedvtöltésnek eme háladatos tárgyai — legbiztosabb menhelyüket. A kisebb tagokra osztott tengeri ültet mények kopóvali meghajtása s aratáskor a sok tavaszi- és köles táblákbani vizsla cserkészet mindig kész és kitűnő mulatságot szerez ezen vidék számos látogatóinak s nem ritkán egy-egy róka is előbukkan, melly a kisebb vadak illy sűrűen lakott rejtjeiben jónak látta néhány hétre tanyát ütni. (Vége következik.) Tigrisvadászatok. (Vége.) Meg valék győződve, hogy a tigris valahol közelünkben a sűrűben leskelődik, mert nem tekintve egészen fris nyomát, mellyet követtünk, úgy rémlett mintha egy