Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-28 / 6. szám

84 szólítgatni, hogy ismert nagylelkűségüknél fogva e czélra is áldozzanak, az úgy hiszem nem gondolta meg, hogy az úgynevezett magyar erdészegylet eddig még semmiféle tettével sem bizonyította be, hogy a magyar nemzetiség körül érdemeket szerezni akarni, komolyan esze ágába is jutott volna , sőt.... E szerint tehát ne csodálkozzék , ha jelen Ígéreteit is csak kétkedve fogadja a magyar ; ha a mézes madzag nem igen fogna rajta, mert hiszen hol van már annak a méze ! Az egylet tehát tegyen a maga. erejéből is valamit s ha bebizonyitandotta, hogy szándéka komoly és becsületes, akkor szabad homlokkal léphetend a nemzet gazdagabbjai elé s ezek, sőt a haza szegényebbjei is — mert hála az égnek, itt a legszegényebb embernek is van annyia, hogy abból a hon szent érdekeinek oltárára is jusson valami — közhasznú czéljai előmozdítására szivesen járulandnak forintjaikkal és filléreikkel. — Vizsgáljuk már most, az egylet pénzbeli állapota ollyan-e, hogy a maga erejéből is tehessen valamit ? Az utolsó számadás szerint az egylet 5000 a. é. ftnyi tőkével birna, ha — bírna.—E töke azonban legnagyobb részt fizetetlen évi részvényekből s másféle elavult adósságokból áll, melly tudja Isten mikor, minő részletekben és hanyad részig lesz még behajtható ! Ugyanezen számadás idejében az egylet készpénze 356 ftra rúgott ; az egyletnek tehát pénze nincsen. Tennie pedig kell és így nem marad egyéb hátra mint az egylet ügyeinek kezelési költségeit lehetőleg leszállítani, vagy — hogy rövidek legyünk, az egylet titkári vagy szerkesztői hivatalát becsületbeli fizetéstelen hivatallá emelni. Az így meggazdált költségek a fönebb taglalt czélokat hatalmasan mozdíthatnák elő. Távol legyen tőlünk azt kivánni, hogy a titkár személye változzék. Ezt pedig egyrészt azért nem kívánjuk, mert a tisztelt titkár úr az egylet tisztelt elnöke személyes igényeinek tökéletesen megfelel, másrészt meg nem is merjük a tisztelt titkár úrról az ingyen szolgálat akaratát föltenni. Máskép állnak azonban a dolgok az egylet lapjának szerkesztőségét illetőleg. Nézetem szerint épen nem szükséges, hogy a titkár és szerkesztő hivatalát ugyanazon egyén lássa el, sőt nem tagadható, hogy az erdészeti egylet folyóirata addig , a míg az a titkársággal meg nem bizott Kolacsek, később Rovland úr szerkesztése mellett jelent meg, az erdészeti közönség méltányos igényeinek sokkal inkább" felelt meg mint most ; a mit én különben a tisztelt titkár és szerkesztő úr épen e kettős hivatalból származó munkávali túlterheltségének vagyok hajlandó tulajdonítni. Továbbá azt sem tagadjuk ugyan, hogy Pozsonyban néhány igen jó hirnevü erdész mellett még nem egy tisztelt természetbarát és tudós is tartózkodik, a kik egyletünk ügyein évek óta nagy részvéttel igyekeztek lenditni ; mind a mellett állítjuk azonban, hogy egy erdészeti folyóirat szerkesztője sokkal több segédeszközzel rendelkezhetnék — Selmeczen. Itt létezik az ország egyedüli erdészeti Akadémiája, melly nagyszerű szakbelí könyvtárral, növénykerttel, gazdag növény, ásvány és rovargyüjteményekkel, vegyészi laboratoi'iumokkal, természettani műszerekkel bir ; itt és közel ide él számos a szo-