Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-28 / 6. szám

85 ros értelembeni erdészeti tudományokra valamint az erdészeti segédtudományokra nézve jeles tehetségű és képzettségű szakférfiú és az egylet választmányának több tagja ; továbbá Selmeczen nyomda is létezik ; végül pedig a tisztelt egyleti ügynökséget még arra kell figyelmeztetnem, mikép utolsó lépése által maga is eljöttnek bizonyítja az időt, hogy az egylet magyar ajkúvá váljék; hogy tehát a folyóiratok, felszólítások magyarok legyenek ; szóval az ügyvitel mielébb magyar nyelven eszközöltessék. Ámde ha a szerkesztőség a mostani kézben marad, azt soha sem fogjuk elérhetni , ha csak a német szerkesztő mellé egy magyar segédszerkesztőt nem állitunk, vagy legalább fordítót, a kinek munkálatait azonban megint nem lesz a ki megítélje^ s a ki a legjobb esetben az egyletnek ujolag néhány száz forintjába kerülne évenkint, a mi a fönebbiek szerint most tűnik fel legkevésbé kívánatosnak, mert ha valaha, úgy most van szükségünk pénzre, pénzre és megint csak pénzre, nem pedig nagyobbított kiadásokra. Azon természetesen felmerülő kérdésre pedig, hogy kifogja hát az erdészeti folyóiratok»szerkesztését Selmeczen olcsóbban eszközölni, mint az most történik Pozsonyban, egész szerénységgel azt feleltem az egylet tisztelt központi ügyvivőségének, hogy Vagner barátom és csekély személyem, bármelly percztől számítva átveszszük közösen az illető szerkesztőség fáradalmait minden legkisebb fizetés nélkül, ha biztosittatunk, hogy az eddig a szerkesztőnek járt évenkénti körülbelül 600 a. ért. ftnyi Összeg utolsó garasig első sorban egy magyar erdészeti műszótár — s ezután a további magyar erdészeti irodalom megalkotására fordíttatik. Végül arra kértem a tisztelt központi ügyvivőséget, miszerint venné fontolóra, hogy az egylet megmagyarosodása, számára a „lenni vagy nem lenni" kérdéssel azonossá vált s hogy e szerint szándékának őszintesége iránt ebbeli gyors és erélyes föllépéssel nyugtassa meg a közönséget. Eddig vagyunk tehát ! mert választ e soraimra még nem vettem. S ha a tisztelt szerkesztő úr e tudósítást becses lapjába csakugyan átvenni szíveskednék, az ügy további menetelérül is kívánván értesülni, úgy jövőre is szívesen szolgálandok ebbeli közlésekkel. r En ugyan részemről megvallom, nem nagyon vérmes reményekkel nézek az ügynek ez utoni megoldása elé, mert az egylet ügyvivőségének majdnem egész sze. mélyzete u. m. az elnök, alelnök, titkár, szerkesztő s a választmány nagy része — ugyan igen tisztelt, elismert sok érdemű — de mind a mellett — a mi pedig itt a főbökkenő — idegen ajkú egyénekből áll, a kik az erdészeti egylet magyarosításával magok alatt vágnák a fát, minthogy ez meglévén, szereplő minőségökről szükségkép le kell mondaniok és maholnap egyszerű nézőkké válniok — ez pedig igen igen nehéz önfeledéssel járó feladat, miután e szereplés egyesekre nézve nem csak becsülettel dicsőséggel, de fizetéssel is jár. — Meglehet azonban, hogy csalódom, a mit senki naiamnál nem óhajt buzgóbban. Várjunk még hát egy kevéssé — de ha kisül, hogy most is csak olly komoly az illető uraknak ebbeli fellépésök mint eddig volt, akkor aztán új tervvel lépendek fel, mellynek jeligéje no de erről majd későbben. Selmeczen , február 20-kán 1861 Divaid Adolf.